Miért akarom, hogy a fiúbarátaim csak engem csodáljanak és szeressenek?

Elég sok barátom van, de már feltűnt egy jó ideje, hogy szinte betegesen vágyom arra, hogy az ellenkező neműek csodálattal tekintsenek rám, hogy szép, okos és kedves legyek a szemükben (legalábbis így vélekedik rólam a többség).

Nevetséges ez az egész... én nagyon szeretem őket, és nem zavar, ha barátnőjük van, főleg nem akarom őket megbántani (mert elég sokan akarnak tőlem barátságnál többet),de nem tehetek úgy, mintha nem élvezném a figyelmüket.

Próbálom magam kielemezni, és végül arra jutottam hogy ez azért lehet, hogy kamaszkoromban kifejezetten csúnya lánynak számítottam, amivel gyakran megaláztak és megbántottak. Talán most ezzel akarom kompenzálni az önbizalomhiányom?

Nem tudom... de mit tegyek, hogy ne érezzek így? Hogy ne vágyjak a feltétlen csodálatukra? Miért van az, hogy az agyammal felfogom, hogy ez nem jó így, és mégsem tudok eszerint érezni?