Egyik szenvedélyem az írás. Véleményetek erről a pár sorról? Csak egy a sok "művem" közül.

Egy vágy, egy érzés, egy gondolat, egy ember, aki megihlet és gondolata is elsöpör.

Egy ember, aki nem jelent semmit, de mégis sokat számít.

Egy karmikus találkozás, egy együtt töltött este és egy búcsú, ami mégsem látszik búcsúnak.

Egy remény, egy karmikus érzés, mikor tudod, hogy még valamikor, valahol, valahogy újra látod.

Csak pár óra egy emberrel akiben soha nem biznál meg, és mégis tökéletes bizalmat adsz neki.

Mikor tudod, hogy nem érdekled és egyszer, valamikor úgyis újra megkeres.

Ez az élet értelme, a bizonytalanság, és a remény a szivedben, amit soha nem adnál fel… és mikor az utolsó szó mindig a "viszlát!".