Én most akkor fiú vagyok vagy lány?

Vicces a kérdés, tudom. De annál komolyabb...

Mert én bizony fiúnak születtem, van lógóm is. De már elmúltam 23 és hiába teszek ellene, nagyon sokszor lánynak néznek!

Majdnem 180 cm magas vagyok és vékony, széles a csípőm, kerek a fenekem, csak cicim nincs. A bőröm is kifejezetten nőies típusú, arcszőröm alig (pár szál enyhén fekete szőr lóg a szám fölött és az államon, de ha leborotválom, akkor egy hétig nem is látni, hogy visszanőtt). A hónaljamon kívül sehol sincs dús testszőrzetem.

A hangom is nőies, a megjelenésem is. Valószínűleg transzszexuálisnak születtem, mert az egyik felem szeretne valódi nő lenni (a másik meg nem, mert kínszenvedés lehet az az életforma).

A fősulin, amíg nem tudták, hogy pasi vagyok, egy csomó fiú próbált velem szemezni, az egyik oktatóm meg állandóan bámul. Bulikban is mindig ez van, vagy a buszon: jó és kevésbé jóképű pasik néznek meg.

Jó, az igaz, hogy direkt nem öltözöm túl férfiasan (de nem is nőiesen!), kerülöm a feltűnő, kirívó holmikat, maradok a semleges színeknél.

Albérletben lakom négy másik fiúval, a házimunka javát én végzem, az egyik lakótársam azt mondta, hogy "ha lány lennék, te lehetnél a feleségem".

Most már ez így zavaró, több ok miatt:

1. nem vesznek komolyan, néha kiröhögnek a hátam mögött azért, amilyen vagyok (pedig megpróbálok férfias lenni, csak nem megy). Határozottságom nulla.

2. van, amikor zavar a fütyim, de van, amikor nem. Szeretnék szexelni, viszont homokosokkal/biszexekkel nem tudok, mert nem férfit látnak bennem. Csajokkal inkább nem akarnék, bár az is izgat minimálisan. Ha meg eladnám magam traviként, az zavarna a legjobban. Azokra általában az undorító bácsik buknak. Én meg egy olyan férfira vágyom, aki átölel és érzem, hogy megvéd.

3. Nem valami toleránsak az emberek sajnos, pedig én erről totál nem tehetek, és szégyellem magam, mondjuk nem kellene, mert ez a természet fura játéka lehet, amit űzött velem.

4. Nagyon ciki, ha baráti társasággal mész valahová és egy ismeretlen úgy köszön neked, mint egy lánynak.

5. Anyukám és a tesóm szeret és nem ítél meg ugyan, de apám már szóba sem áll velem.

Egyébként megfigyeltem, hogy a kisgyerekek is lánynak néznek, a két apró unokatesóm is a második anyukájuknak tekint.

Izé... én nem akarok ilyen traveszti-szörnyeteg lenni, aki két kiló vakolattal járkál az úton, meg miniszoknyában riszálja a valagát, és azt reklámozza, hogy ő mennyire más. A feltűnősködés irritál, de ha lebukom, hogy fiú vagyok, mégis feltűnő leszek. Mondjuk jól esik, amikor megjegyzik, hogy szép arcom / szemem van.

Tudnék még mit írni, csak már megint szájmenésem van.

Azt szeretném végül is megkérdezni, hogy most mit csináljak? Elmenjek egy pszichiáterhez? Igazából nem érzem magam lelkibetegnek... csak nagyon-nagyon furcsának.