Hogyan tudom elhagyni a nárcisztikus egómat?

Már évek óta "birkózok" vele. Az a helyzet hogy néha jól nézek ki, máskor meg nem. Elég hangulat függő, oda-vissza.

Amikor éppen jól nézek ki, akkor jó visszajelzést kapok a külvilágtól, amire rápörög az agyam és ez egészen addíg tart amíg össze nem törik ez a kép magamról, amikor szembesülök azzal vagy egyszerűen úgy érzem, hogy mégsem vagyok olyan amilyennek hiszem magam.

Ez lehet azért mert látok valakit akit jobbnak itélek magamnál vagy más miatt is.

Ilyenkor szokott összetörni az egóm. Nem hagyom hogy bekapcsoljon az utálat önvédelmi mechanizmus.

Már elég sokat fejlődtem a témában és le tudom állítani magamat a folyamat kezdetén, de még mindig bennem van.

Belül tudat alatt kevésnek érzem magam külömböző gyerekkori okok miatt, amit most kezdek a felszínre hozni

hogy megoldhassam őket.

Van valakinek valami tanácsa?

Amúgy 20éves fiú vagyok ha ez hozzátesz valamit