Mi a véleményed magadról? : )

Nagyon hosszú, próbálom röviden leírni.

Először is, nagyon zárkózott vagyok. Félek megnyílni mások előtt (nagyon sok erőfeszítésembe telt, amég egy fiú iránt megnyíltam. Sajnos nem jó embernek, csúnyán átvágott, és az óta nem merek magamhoz közel engedni szinte senkit-egy barátnőm van akinek mondhatni mindent elmondok, vele is rengeteg időbe telt). Egyébként ezzel ellentmondásos, hogy közben nagyon közvetlen vagyok mindenki iránt, de azok csak a felszínes dolgok.

Sokan megbíznak bennem, amit nem értek, hogy két nap 'ismeretség' után mesélnek el nekem olyat, amit senkinek. Megbízhatónak tartom magamat, nem adok tovább semmit. Nagyon jó vagyok mások problémáinak megoldásában, a barátaim mindig rám hallgatnak, és szinte mindig helyesen gondolkodtam. Tehát szeretem ha mások mindent elmondanak nekem, és én segíthetek nekik, de magam, és a saját dolgaim köré óriási falakat húzok, nem tudom miért.

Azt gondolom, nagyon megértő vagyok, és segítőkész, viszont túlságosan érzékeny, nagyon magamra veszek mindent. A legrosszabb tulajdonságom a zárkózottság. Sajnos nagyon meg tudok szeretni embereket, és nem tudok haragudni. Mondanám, hogy megbocsájtó vagyok, de nem is haragszok szinte soha-kivéve magamra. Midig arra törekszek, hogy bizonyítsak, hogy ne okozzak csalódást. Mindenki előtt ugyan az az ember maradok, aki vagyok. Még egy dolog, amit nem szeretek annyira, nagy a szám. Mindig megvédem magamat, és másokat is, de néha én is úgy látom, túlzásokba estem. Mások szerint vicces vagyok, és jó fej, és jó bennem, hogy lehet velem hülyülni, de komolyan is beszélgetni. Tehát, mások helyzetét ítélve optimista vagyok, de azért a reális dolgokat nem lépem át, saját magam terén pedig kicsit pesszimista. Hirtelen ennyit tudok leírni. Ez egy jó kérdés.

14/l

Ez egy kicsit hosszú lesz.

Nagyon sok mindenben kell még fejlődnöm, de folyamatosan fejlesztem magam. :)

Kedves embernek tartom magam, akire lehet is számítani. Ahol tudok segítek és mindenkihez közvetlenül állok hozzá. Mindig mosolygok. Hamar megunom a dolgokat. Eleinte nagyon is lelkesedek, de ez nem tart sokáig. Szétszórt vagyok és nagyon gyakran lusta.

Nem veszek semmit a lelkemre, nem idegeskedek feleslegesen - ahogy lesz, úgy lesz alapon.

Elég nagy a fantáziával rendelkezek, és napom nagy részét teszi ki a gondolkodás, fantáziálás, elmélkedés. Gyakran bízok meg olyan emberekben akikben nem kellene - nem vagyok jó emberismerő. Nagyon alkalmazkodó vagyok, de tényleg nagyon, ezt inkább már simulékonyságnak nevezném, de rossz értelemben, ehhez kapcsolódik az is (hogy érthetőbb legyen), hogy mindig más érdekét tartom szem előtt, a sajátomat szinte sose, szeretek adni és sose bántok meg senkit (konfliktuskerülés nagyon jellemző)...ha mégis akkor nagyon sokáig mardos a bűntudat. Mindig magam adom, hiszen ha valaki meg akar ismerni, ne olyannak lásson aki nem vagyok. Kinézetre meg átlagosnak tartom magam.

Egy dolog van amit nagyon nem szeretek magamban, hogy ha nem tudom kipihenni magam rendesen több napon keresztül (agyilag lefáradok), akkor mindenben a rosszat látom, világvége hangulatom van, dühöngök, legszívesebben a falhoz vágnám ami a kezem közé kerül, teljesen bekattanok utána meg sírok...persze ha kipihenem magam, utána minden olyan mint régen :) De amúgy ilyen ritkán van és ennek szerintem örül a környezetem :D

Genetikai hulladék vagyok.

22F