Miért nem tudok sírni soha? 17/f

Én is nehezen tudok (15/L). Azon gondolkoztam, hogy nekem máshogy rendeződtek az érzelmeim, mint az átlag, vagy nem tudom.

A legjobban az döbbentett le, hogy egy könnycseppet nem ejtettem, amikor nemrég meghalt a kutyám (igen, a legjobb barátom volt, csecsemő koromtól kezdve), pedig végig néztem, tehetetlenül az utolsó napjait, amin már nagyon szenvedett szegény. Egyszerűen bánkódtam, hiányzott, de nem tudtam sírni. Pedig akartam.

Nekem inkább akkor jönnek ki a könnyeim, ha nagyon mérges vagyok valamire. Például el akartam menni egy nagyon fontos helyre és végül nem engedtek el, meg ilyenek. Na olyankor tudok bőgni.

Amúgy se filmeken, se semmin. Direkt elkezdtem számolni egyszer, több mint 1 évet bírtam, bármiféle sírás nélkül, aztán mostanában valahogy egy kissé érzékenyebb lettem (de még mindig az érzéketlen kategóriába sorolhatóan).

Szerintem (aztán biztos valaki rácáfol), az érzéketlenebb ember akkor sír, ha magát sajnálja. Sokan (de én biztosan) vagyunk olyan önzőek, hogy ha valaki pl. meghal, abban azt keressük, hogy nekünk miért lesz rosszabb. Csak a magunk bánatát érezzük át, mások baját nem vagyunk képesek megkönnyezni. Most ez így nagyon furán hangzik, de a gondolkodás kb: meghalt-ő baja, többet nem nézhet filmet. Ha nekünk volt valami rossz a halálában, akkor már mi is sírunk. Gyászolni is sokszor azért gyászolunk, mert a lelkiismeretünk azt diktálja, hogy "a rokonod volt, anyád, apád siratja, te meg egy könnycseppet sem ejtesz? Milyen egy ember vagy?" Ugye a hangulat, ami körülvesz...

Na ez most biztos nagyon zavaros lett, de valahová már kikívánkozott belőlem. Tehát nem vagy egyedül, én is elég ritkán sírok. (Szinte el is lehet felejteni a "tudományát")