Egy szellemi fogyatékos vagyok?

Sziasztok!

21 éves srác vagyok - már, ha az vagyok egyáltalán, néha még a saját létezésemben sem vagyok bizonyos-

, persze egy nyomorék szűz, társas kapcsolataim a nullát verik, életemben még csak meg sem pusziltam egy nőt, csók meg pláne,

ami nem csoda, mert hát igen valószínű, hogy anno eléggé undorodtak tőlem a lányok, a (szándékosan) debilis viselkedésem miatt.

Ill. néha volt, hogy ölembe ültek, egyszer egy csaj - elég jó csaj volt - pl megkörnyékezett, bele ült ölembe stb, de én az ilyesmit

alapjáraton elvetem, áh, csak szórakozik velem, hülyének néz, le szr valójában stb.. és hát

így is viselkedtem velük, következésképpen beigazólódott amit gondoltam.

Középsulira már teljesen nem érdekelt a világ, visszahúzódtam, de még maradtak álmaim, programozó akartam lenni, vagy legalábbi

szerettem volna programokat, weboldalakat, valamilyen alkalmazást, esetleg játékot csinálni, mellé rajz is ment, habár inkább csak másolni tudtam jól :)

Képekről, stb. Egyszer kutyám portrét ült nekem, de az is olyan közepes lett, nem zseniális.

Szóval rajzzal néhány kísérlet után felhagytam, közben weben tanulgattam programozást.

Elköltötztünk, középsuliba már nem jelentkeztem vissza, mert amúgy sem jártam be és nem is érdekelt, olyat én meg nem csinálok

ami nem izgat (nem! NEM KÖTELESSÉGEM. Ilyet szolgalelkű ember jelent csak ki).

Na szóval csináltam weblapokat, találtam egy egyént aki távmunkában keresett embereket, nála dolgoztam egy évig, aztán meguntam

és szó nélkül leléptem (próbált visszhívni, hogy jó volna, ha mennék, mert többi embere nem elég jó -egyébként tényleg szrok voltak. Egyik nyomorék gyerek a diplomájával

engem kérdezgetett, mert képtelen volt megoldani egyedül a problémát. Gratulálok. *megjegyzés: nem akarok bántani senkit, én szívesen segítek, de attól még.. nem értem mért én vagyok a szr, amikor más

áh, hagyjuk.

Behazudtam magam egy céghez is, ott is weblapokat csináltam, végül azt is otthagytam, mert.. csak.

Haverom szerint hülye voltam mindkét alkalommal, mert "kapcsolatot nem adunk így fel".

De kérdem én, ha egyszerűen érzem, hogy számomra ez az egész egy zsákutca?

Gondolkodtam rajta, hogy saját céget alapítok, ötleteim vannak, simán meg is tudom oldani a technikai részét -öhm, mármint az alapvető részét, sajnos, ha be is jönne az ötlet úgy ahogy van vágnának ki

a tárhelyről/szerverről, ha esetleg túlságosan leterhelném őket. Akkor utánna megint mi lenne..

Na meg mi garantálja, hogy egy terv sikerül? Semmi, talán tök feleslegesen dolgoznék.

Na mindegy, lényeg volt/van egy ötletem és a terveim között volt, hogy létrehozok belőle majd később egy céget/vállalkozást. Természetesen -ez most így vicces lesz :D- meg is vettem hozzá a domaint

faja szervert béreltem, de.. már elment a kedvem az egésztől, ismét.

Egész egyszerűen annyi cég, webes vállalkozás van, nagyrészük alapból egy nagy hazugság, mint ez a facebook is, sok gyönge ember ott ontja magából

az írásait, közben meg oltogatják egymást, megy a 'fszverés egymás szájába', hát gratulálok.

Lelketlen, szívtelen férgek vagytok, és nem csodálom, hogy ennyi a kiábrándult, iskolázatlan ember, nagyon nem.

Senkiben sem lehet bízni, húsz éves koromra rájöttem, hogy a családtagjaim mindegyike egy féreg, egyik sem segít semmiben, sőőőt,

még a családon belül is dúl az osztályharc. Hát gratulálok, nyomorultak.

Sírni tudnék, olyan jó lenne csak úgy élni, semmit sem csinálni :) Mindenki őszinte lenne, nem egy affektáló idióta.

Mai nők is mind rbanc, törtető hülye krva az összes, gázkamrába valók.

A maradék meg, aki értelmes/érdekes, sajnos a társadalom peremén reked, számkivetetté válik.Csak én sajnálom az ilyen embereket?

Csak mert ahogy olvasom neten...na mindegy netezők nagyrészének mentális és lelki állapota is kiábrándító.

Jó volna, ha csatlakozhatnék valami benszülött törzshöz, de még jobb, ha egész életemben azt csinálhatnék amit akarok, utazni, menni ide-oda

nem figyelni senkire :) Egy helyen én nem bírom ki huzamosabb ideig... Nem vagyok kitartó és én azt hiszem, hogy nem is kell annak lennem.

Az ember nem gép, és bár megy a szemfényvesztés, hogy legyél ez az vállj ezzé azzá, nem érzi senki,hogy ezzel saját magát öli meg?

Azt a belső lelket/embert aki valójában alkotja?

Szerintem nincs szükség Facebookra, internetre, művészekre, politikusokra, csak emberekre, akik szabadon élnek a folyóparton, vízbe ugrálnak a fákról stb.

Vagy esetleg valami nagyon egyszerű földművelő közösségszerűre, ahol mindenki elvan magával :)

Ez a nagy 'Új világ' is csak több problmát szül mint amit megold...

Na kb, aki ezt elolvassa szellemi fogyatékosnak fog gondolni, annyi mindent összehordtam :D Lehet igaza is lesz, az is sok mindent

megmagyarázna....