Csak egyet mondjon valaki: mi a jó a tanulásmániában?

Hogyha valóban tanulásmániás, annak nincsen ilyen konkrét oka. A mánia egyfajta kényszerbetegséget jelent, ennek sokkal mélyebben keresendő okai vannak.

Ha arra gondolsz, hogy valaki folyton tanul, de ez nem beteges eredetű nála, annak is sokféle oka lehet. Lehet azért tanulni, mert az ember okosabb akar lenni, mindenről tudni akar stb. Meg aztán ha valakinek vannak ambíciói... Persze, hogy nem biztos, hogy piacképes szakra megy, el is végzi, de ennyi erővel a jövőre nézve SEMMI sem biztos (a végén: a halálon kívül). Szóval ennyi erővel élni sem kéne :D Komolyra fordítva a szót, attól, hogy nem lehetünk biztosak a jövőnkben, attól még fel kell készülni rá és igyekezni kell kihozni belőle a legtöbbet. Szerintem.

Nem egészen függnek össze egymással a dolgok, amelyeket leírtál. Normális esetben ha a tisztességes utat nézzük, igenis a sokat, vagy legalábbis eleget tanuló illetve a tehetséges emberek közül kerülnek ki a tudósok meg ilyesmik. Nem feltétlenül áll lelki probléma szerintem a szorgalom mögött és nem mindenki görcsös és önbizalomhiányos, aki sokat tanul. Igaz, ismerek olyat, aki az. De sokszor tapasztaltam azt, hogy aki kreatív, az még szorgalmasabb, mert mindenben meg tudja látni azt, amiért élvezi a tanulást.

Meg azért az ok-okozati összefüggések sem nyilvánvalók. Kérdés az, hogy azért rugalmatlan valaki, mert állandóan tanul, vagy inkább azért tanul állandóan, mert rugalmatlan? Mert aki rugalmas, jobban képes használni a saját eszét vagy csak sok az önbizalma, annak nyilván kevesebb energiát kell befektetnie a jó eredmény érdekében. Aki meg folyton parázik vagy kevésbé okos/rugalmas, az próbál úgy kompenzálni, hogy abszurd módon sokat tanul.

Te most tulajdonképpen a szorgalmat, a tanulásszenvedélyt, az információéhséget, akarod beállítani betegesnek?:D

Én ugyan nem jártam egyetemre, de az életemet is igyekszem úgy alakítani, hogy minden papírom, elintéznivalóm rendben legyen. Mert sokkal nyugodtabban alszik így az ember...

Ez nem megfelelés, egyszerűen ad egy nyugalmat, hogy tudod legalább ezért nem piszkálnak. Tovább az iskola nem csak a tanulásról szól, hanem hogy megtanuld, hogy mindennek határideje van, hogy az életben nem lesz 'pótvizsgád', meg majd leadom máskor a kérvényt, csekket stb....és halogatom. Ez nem két nap míg egy ember hozzászokik, ahhoz, hogy az életét valaki megtanulja kormányozni ahhoz a szervezés is hozzá tartozik.

Te úgy érzem nagyon kiakarod arra élezni a dolgot, hogy csak az érhet el valamit, aki mások hátán mászik fel, puskázik, és hogy a becsületes út ma már nem is járható, bolond aki ezt teszi.

Lehet sok mindenre adott pillanatban azt mondani, hogy ez most nem kell, minek. De nem tudhatod később nem jön-e olyan változás az életedbe, hogy mondjuk teljesen más szakra akarsz menni majd, de ahhoz x,y tárgy ismerete kéne, amire anno azt mondtad, ez minek...mert lehet valóban felesleges viszont "jogosítvány, belépő" az adott szakra, akár pontügyileg is. Szóval a tudás hosszútávon kifizetődő, és segít perspektivikusan látni a világot.

Amit megtanulsz, az a tiéd.

Habár nem csodálom, hogy ilyet lehet itt olvasni, amit írtál, és a további "minek tanuljak" című kérdésekkel folytatva. Nálunk ciki a tudás. Szeretsz iskolába járni? Ne viccelj! Ciki az, ha szeretsz tanulni. Nálunk ez csak kötelesség, nem örömforrás. Sajnos nagyon kevés iskolában honosodott még meg az olyasfajta tantárgy, ami megtanít tanulni. Az oktatási rendszer is sajnos olyan, hogy az nem teszi élménnyé a tudásszerzést, és csak átevickélni való, "essünk már túl rajta" évekké degradálja az iskolát.

Betegségről akkor beszélhetünk, ha valakinek semmilyen szociális kapcsolata nincs, de ez is akkor probléma, ha ő maga vágyna rá, de ehelyett a tanulásba menekül. Ha saját döntés, ami tudatos, mert olyan ambíciói vannak, akkor pár évig ez kerül előtérbe, azzal nincs semmi. Fiatalon jobban fog az agy, akkor kell megtaposni, felszívni amit lehet.

A kreatív emberekről és tudósokat illetve, kicsit tévesek az értelmezéseid. Ajánlom Csíkszentmihályi Mihály - Kreatívitás című könyvét. Az ilyen emberek egyszerre megszállottak a munkájuknak, viszont ettől még van feleségük, gyerekük, sőt, van egy rész, ami a szexuális étvágyukra vonatkozólag kifejti, hogy számukra nagyon is fontos, hogy alkotni tudjanak. De kétlem, hogy olyan mentalitással, amit kifejtettél, bekerültek volna bármelyik neves egyetemre, ami a sikerükhöz kellett. Ezzel szemben valóban vannak felkapaszkodott feltalálók, de az átlag az, hogy tanult ember + tehetség, szorgalom kombó a nyerő.