Miért sajnáltatják magukat folyton az emberek?

ez nem érdekes, hanem ez van -.-

hol van olyna törvény, hogy mindenki szeretne élni? :)

miaz, hogy "aki alig él már, az pedig élni szeretne, érdekes"

anyád az érdekes -.- utállom az ilyen embereket

nem sajnáltatják magukat, persze van, aki igen..de bőven van, akinek tényleg jól esne, ha lenne valakije és ki*aszott szar az élete, ha ilyeneket agyonoltanak, mégroszabbul esik neki, aztán a fa*nak van kedve élni -.-

20.08 vagyok. Én semmilyen segítséget nem várok, kizárólag kommentelni vagyok felregisztrálva. Egyébként pedig az ilyen emberek többsége MINDIG csak panaszkodik. Azok legalábbis, akikről a kérdés szólt, nem tudnak mást, tisztelet a kivételnek. az ilyen "nem akarok élni", meg "sz@r az élet" hangoztatókra ez egyébként 99%osan igaz.

Gondolj bele, ha olyan húdenagy, komoly tragédiáról volna szó, nem egy weboldalon mondanák ezeket, akkor csak az érzés volna meg. Mert ami érzelmileg komoly helyzet, azt az ember nem osztja meg a világgal, csak a közeli barátaival/családtagjaival. Vagy megtartja magának.

Vannak kivételek, akik tényleg nagy szarban vannak, vagy éppen dühösek, nem őket akarom leszólni. a 13-14 éves tinilibákról szólt a kommentem, akik aztán tényleg olyan sokmindent megéltek már és olyan eseménydús életük volt, hogy nagy tapasztalatuk miatt igencsak joggal panaszkodnak, hogy az élet sz@r.

A bökkenő itt van. Ugyanis az ilyen hozzátartozóiknak nem MERIK elmondani. Mert félnek, hogy lenézik őket, vagy nem kapnak megfelelő választ, meg még sorolhatnám. De így van egy kérdés. Ez a megoldás? Interneten, anonim módon kikérni idegenek véleményét? Jobban érzik talán magukat ettől? Nem. Az internet ugyanis nem helyettesíti a baráti kört, meg az emberi kapcsolatokat. Ez az oldal, és általánosságban a Szerelem/szex, meg Önismereti kérdések kategória messzire bűzlik a fiatalabb, elhanyagolt tinik bizonytalanságától. De nem az interneten kell a biztos talajt keresni, mert itt semmit nem fognak találni. Itt a gond. Cselekedni kellene annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Minden ellen lehet tenni.

Itt például, felvetni az alapvetőbb kérdéseket, és magukba nézni. Nem a felszínen lubickolni, hogy az élet rossz, mert az élettel semmi baj nincs, egyszerűen csak az ember azt tapasztalja kívül, ami belül is van, mert a világ olyan, amilyennek az ember felfogja. És amilyennek látni akarja. Ez alaptörvény. Ha az ilyen emberek azt hangoztatják, hogy az élet pocsék, hát úgy is fogják érezni. Nem mondom, hogy nincs szükség együttérzésre, vigasztalásra, kedvességre, mert ezek fontos, és alapdolgok, amiknek ambícióival sajnos sokan nem rendelkeznek. Az én alapvető gondom az, hogy látom ezeket a panaszokat, de sehol sem látok mellettük, bennük, tenniakarási szándékot. Hogy változtatni akarna bárki ezen a világnézetén. De ha valaki nem akar semmit tenni, annak mire fel nagy a szája? Mert manapság nem lehetetlen utánanézni témába illő cikkeknek, könyveknek, ontani tudnám a kötetcímeket, amik leírják a változás kulcsát. Erre szokás mondani, ha már nagyon internet-irányba fordult a világ, hogy "Barátod a gugli". Meg a könyvtár. De sajnos csak panaszokat látok. Sehol olyat, hogy valaki azt írná, hogy ezen változtatott, változtatni tudott. Csak nyavalyog a többség, és várja a sült galambot. Gondolkodni és cselekedni manapság nagy ritkaságnak számít.