Mi van, ha egy szempillantás alatt hullik szét minden?

Ezzel én is igy VOLTAM 2 évvel ezelőtt, mint te

Még most is úgy él az emlékezetemben, hogy azon a napon omlott össze minden...De lehet, hogy nem egy nap volt , csak azon a napon süllyedt el az egész, pont mint a Titanic : megállithatatlanul és kegyetlenül, még ha nem is egy szempillantás alatt

Ilyenkor a leghatásosabb, hogyha megpróbálsz kiszabadulni magadból, a megterhelt testedből és megpróbálod magad kivülről szemlélni. Fogd fel az egészet úgy, mint egy játékot. Te csak egy ember vagy, aki verességet szenvedett. Most az a feladatod, hogy újra kezdjed és újraépitsd az életedet. Ne személyre szólóan fogd ezt fel és ne vedd szivre a dolgot, bánj csak úgy a helyzettel, mintha egy feladat lenne csak az élet véges tesztelőmezején. Mert mindnyájan próbára vagyunk téve az élet során és az ember akkor rontja el amikor hadja, hogy az érzelmek az uralmukba keritsék őt, pedig az érzelmeknek nincs logikájuk, akárhogyan nézzük is....

Például te most logikus, hogy nem szállsz el a boldogságtól, hisz minek, elvégre veszitettél. De ez természetes, magától érthetödő, a levertség viszont búskomorságot, nemtörődömséget sugall , aminek nincs semmi alapja. Elvégre miért gondolod, hogy földi életünk véges ? Azért, mert ez csak egy embertesztelő élet, itt bizonyitod be, hogy képes vagy-e uralkodni az érzelmeiden vagy ők uralnak-e téged.

Nos, amint mondtam meg kell tanuld magad kivülről irányitani és érzelemmentesen. TE urald amit eszel, amennyit alszol, amennyit mozogsz, amennyire nyitsz mások iránt és NE a te érzelmeid döntsék el mindezeket. Gondolj bele, hogy mire van szükséged a felépülésre és annak alapján élj. A napjaid ne az önkényeztetésről szokjanak, mert a pótcselekvések mint az evés, ivás, cigizés, csupán önvédelmi mechanizmusok, amik jelzik, hogy nem vagy jól. És éppen ezért abba kell őket hagyni és elkezdeni valóban hasznos dolgokat csinálni, amik segitenek, hogy folytasd az életed. Magadra pedig ne haragudj. Amint mondtam, az érzelmeknek nincs mit keresniük most, mert az érzelmek csak tévutakra visznek. Ne utáld magad, ne is szeresd magad, de mindig kerekedj a gondok felett. Ez önmagában egy megvalósitás, hónapok, de akár évek gyötrelmeit is kitudod igy védni. Hisz őszintén, milyen szerepük van az érzelmeknek ? Mit nyersz belőlük ? Semmit. Gondolkozni kell , nem érezni.

Végezetül annyit, hogy látom te azon vagy fennakadva, hogy van-e okod tovább élni. Hát akkor érdemes lenne azon elgondolkoznod, hogy a legtöbbször nem inditékot kell találni a túllépésre, hanem túlkell lépni, hogy inditékot találjunk :-)