Hogyan leljek a hivatásomra?

> mert nem tudom mi a feladatom az életben

Nincs feladatod az életben. Olyan van, hogy valamilyen helyzetben, valamilyen munkában jól érzed magad, másban meg nem. Keresd meg magadban azt, amiben jó vagy, amihez rendelkezel az átlagnál jobb képességekkel. Pl. melyik tantárgy volt a kedvenced? Ez már segít dönteni. Ha nyernél a lottón, akkor mit csinálnál? Persze gondolom szórakoznál egy ideig, de két hónap bulit meg lehet unni. Körbejárnád párszor a földet, de arra is rá lehet unni. Mi az, amit hosszútávon önmagáért csinálnál, ami azért tölt el örömmel, mert csinálod? Ha ezt sikerül megtalálnod, akkor ilyen munkát, vagy hobbit kell keresned.

Nekem pl. régen a néptánc volt ilyen. Nem azért csináltam, mert jól lehet vele keresni, mert semennyit nem lehet keresni. Nem azért csináltam, mert szórakoztató, bár kétségtelen minden igazán jó hobbi, munka, ami valóban jó, az egyben örömmel is tölt el. Nem azért csináltam, mert bármit el akartam vele érni. A néptánccal nem pénzt, nem sikert, nem hírnevet, nem boldogságot akartam szerezni, hanem a táncot magát. A néptánc, mint hobbi nem eszköz volt valamihez, hanem maga a cél, ami önmagában értelmes cél volt a számomra.

> ha hamarosan nem jövök rá inkább meghalok.

Igazán értelmes lépés lenne… Lehet, csak 5 év múlva jössz rá, és lesz 50 év boldog életed. Lehet, hogy csak 20 év múlva találod meg, hogy mi értelme volt annak, amit szenvedésként éltél meg. De valamennyi esély mindig lesz, hogy végül jól érezd magad, úgy érezd, az életed értékes volt, érdemes volt megélni, még a zsákutcák, viszontagságok ellenére is. Ehhez képest a halál nullára redukálja ennek a valószínűségét, és pont az következik be, amitől most félsz, hogy az életed értelmetlen és hasztalan lesz összességében. Ez kicsit olyan, mintha egy kisgyerek azért szúrná ki a lufi, mert fél, hogy kidurran.

Szóval ez egy teljesen hülye gondolat. Persze megértem, mert én is voltam hülye. :-) Voltam nagyon rossz anyagi helyzetben, fogalmam sem volt hogy mászok ki belőle, reménytelennek tűnt. Most minden oké, keresek annyit, hogy amit meg akarok venni, azt meg tudjam venni, ne kelljen nagyon számolgatni, és félre is tudjak tenni nehezebb időkre. De a szűk esztendőknek is megvolt az előnye, megtanultam belőle, hogy egy csomó dolog tökéletesen felesleges a boldogsághoz. Párkapcsolati téren is voltam reménytelennek tűnő helyzetben. Tizenévesen reménytelenül szerelmes voltam egy lányba, és az akkor nagyon fatálisnak és véglegesnek tűnt. Azóta volt pár barátnőm, a lány nevén is már néha gondolkodnom kell, és lassan 8 éve élek egy stabil, szinte már-már idilli párkapcsolatban. Mikor a néptáncot abbahagytam, akkor is céltalannak éreztem az életemet. Nem tudtam mivel pótoljam az űrt. De megtaláltam mi érdekel, mi az, amit szívesen csinálok, mi tud lelkesíteni, miben tudok célokat kitűzni.