Miért van ez? -hosszú kérdések lent és hosszú-

Miért van az sokszor, hogy meg szeretnék halni, de igazából nem tudnám megtenni? Egyrészt tudom, hogy lennének olyanok akiknek hiányoznék, ennek örülök is, mert tudom, hogy szeretnek, de ettől még akkor sem érzem, hogy az élet nekem való lenne. Nincs egy igazán olyan életcélom sem amit szívem legmélyéből szeretnék. Csak 15 éves vagyok, de az élet már egy csomó nagy falat emelt elém. Másnak 1000, sőt 10.000 X nagyobb és több problémája van mint nekem, ezt tudom, szóval szerencsésnek lehetne mondani a helyzetemet. De nincs semmi olyan célom amit szeretnék, most EÜ suliban tanulok, hogy majd utána masszőrnek tanulhassak, de ezt is azért mert óvodás korom óta "masszírozok", amennyire lehet ezt mondani mindenkit, jól fizető munka és valamiből meg is kell majd élnem. Van 2 igaz barátnőm akikkel szoktam is néha találkozni (iskola miatt kevesebbet tudunk találkozni), amikor velük vagyok jól eltelt az idő, de 2-3 óra nem teszi ki a maradék 21 órát ami maradni szokott. Nem találom a helyemet SEHOL. Most pedig, ha már írtam a falakat, akkor a mostani az az, hogy (szakközép 9. osztály)van 2 (+2 vagy és még fene tudja mennyi) pi csa, főleg egy nagyszájú dagadt, aki nemcsak szünetben, de még órán sem hagy békén. Mindig BFF-ezik, miközben a nevemet sem tudja és nem is vagyunk barátok, de még haverom sem. Folyton, folyton és folyton kérdeznek, pl. van-e pasim? Mondom, hogy nem. Erre mondja az egyik, hogy ilyen kinézettel nem is csoda. (nem öltözködök qrvásan, semmimet nem teszem ki, semmi átlátszó és még sorolhatnám, mellesleg ápolt is kinézetem van) Nem barátkozni akarnak, csak gyötörni, a viselkedésemből már napi 50 x ki lehet találni, hogy nem vagyok kíváncsi rájuk. Egész nap kussolok, rajzolok és zenét hallgatok, eddig max 6 rövid mondatot szóltam hozzá/hozzájuk). Nemrég még volt önbizalmam, amit a barátnőimnek hála sikerült 3-4 év alatt szereznem, nyitottabb voltam (ugyanúgy gondolkodtam öngyilkosságon de akkor sem tudtam volna megtenni), erre ezek a p csák sikeresen elvették ezt 3 nap alatt!

Mellesleg, ezek a gondjaim így magamban kb tartanak vagy 7-9 éve.

A kisregény után a kérdésem kb dióhéjában az, hogy

Miért élek és van annyi eszem, hogy nem dobom el az életemet ha semmi értelme nincs és nem látok?

Pszichológust ne írjatok mert jártam iskolaihoz és annak is csak annyit mondtam amit nem "féltem" elmondani, illetve amit "megengedtem", hogy tudjon. Nem bízok egy idegenben csak azért mert pszichológus és ez a munkája, csak azért ne hallgasson meg senki mert a munkáját végzi, abból nem kérek.

15/L