én akkor most vagyok? Lenézővagyok, vagy antiszociâlis, vagy a következő öngyilkosjelölt, vagy netán csipkerózsika a véres álomvilágban, vagy netán csak unatkozok!?

Unom az életem, valamikor nincs erõm semmihez.

A napi rutinom:Felkelek,iskolába megyek,hazajœvök,tanulok,pépezek/rajzolok(ha van ihletem)és ezt már nagyon, de nagyon unom, és az életemet is. Egész nyáron csak rajzoltam, gépeztem, a családom képén kívül senkiét sem láttam, mert nincsnnek olyan kapcsolataim, se barátaim, akikkel átmennénk egymáshoz,beszélnénk stb...

Noha vannak "jó" barátaim,(Akik egymás mögött beszélik ki a másikat, nekem panaszkodnak) semmi közös témánk nincs. õk dumálnak az amerikai filmekrõl,sztárokró, a legújabb Szent johanna gimi kötetérõl stb... (én meg az én Kelet iránti rajongásomat ha elkezdem, jönnek a "ahaaaaa,....oké,...értem"-kel... pedig már nem azért, de ha én is veszem a fáradtságot,és nem nézem õket h*lyének, sõt minden erõmmel azon vagyok, hogy megértsem õket,és aktìv beszélõ partner legyek....)

ès az meg a másik, hogy korábban írtam, hogy kibeszélik egymást, NEKEM, de aztán meg amikor a folyosón vagyunk, engem létezésbe se vesznek, egymásmellé álnak(nem csak két emberrõl beszélek) és ên oda se férek, és próbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe, a jó õreg mûmosollyal, de csak nem sikreül, és akkor inkább feladom, és mögöttük megyek tovább, a hátukat nézve, természetesen mosolyogva, mint ha semmi bajom nem lenne..

Amikor társaságban vagyok, két végletet csináloj:

Vagy felveszem a mûmosolyomat, és minden erõmmel azon vagyok, hogy "Hahó, én is itt vagyok ám!" és sokat beszélek, jelentkezek(ha pl. valami órán van, pl. dráma), meg minden ilyen...valamikor beválik, valamikor nem....

Vagy pedig, csöndbe vagyok, könyökölö, és álmodozok...

és mivel már olyan sokat álmodoztam a világról, meg mindenrõl, hogy egy olyan kép kezdett kialakulni bennem, hogy több a sz@r a világban, mint a jó.... és ez odáig fajult, hogy már mivel van valamiért egy olyan érztem hogy tudok a világ sz@rairól, ezért képes vagyok némelyik osztálytársamat lenézni(fõleg a fiúkat, akik mindenbõl viccet csinálnak, és csak a s*ggen jâr az agyuk, vagy a kétszínû p****kat, vagy a Justin Bieber fant, aki már most "pasizik" nyavajok, h nem hagyják békén a fiúk, közben õ megy oda hozzájuk,és szünetben még sikongatni is szokott, meg ilyenek...) noha még csak egy kis "p*rbafing*nak számítok"és nem is léptem ki az életbe...(és most, jelenleg is egy olyan érzés kavarog bennem, hogy "Hú, de okos vagyok, hogy ilyeneket letudok írni"meg stb...:P

Mellesleg, rengetegszer azon kapom magam, amikor nincsen internet a közelben, vagy nem használhatom, azok kapom magam, hogy álmodozok. Ami önnmagában nem is lenne baj, de azok valami ilyenekrõl szólnak:meghalok, és egy másik világba, ahol kalandozok, harcolok egy RPG ben, saját csapatom van(mivel sokat ülök a gépnél, és nagyon szeretem az animéket, azért valami izgis, harcos világba kerürök át..:D) vagy csak szimplán leugrok egy tetõröl, és meghalok, és valami izgalmasabb életbe reikarnálódok, vagy tudok dimenziókba utazni, csak haggyam itt ezt a sz@r valóságot...

és ezeken álmodozok, gondolkodok, ha:

Autóban utazok

Sétálok

Az iskolában a folyosón

Elalvás elõtt

Az elõzõ bekezdés alapján gondolom kitalálhattátok, hogy sokat gondolkozom az öngyilkosságon... ami már annyira elfajult a részemrõl, hogy ha ránézek egy magas épületre, már is azon kezdek el agyalni, h milyen jó lehetne leugrani ròla, vagy ha késvan a kezben, felvágni magam, megkarcolni...

Az iskolán kívül nincsen semmi társasági életem,de ténleg. Semmi. Max nagyon, de nagyon ritkán beszélgetek az eggyik osztálytársammal, vagy a házi után érdeklõdöm...

Az osztályomban kb. egy ilyen kép alakulhatott ki rólam:

Animeb&zi,gépfüggõ,akinek az élettel nincsen semmi gondja,perverz-yaoista(yaoi fiúk közti szerelem, de csak anime fiúk közti, semmi köze a egy valós, homoszexuàlis kapcsolathoz) mondjuk ezzel a perverz résszel nincs különösebb bajom,megbízható, vidám àlltalában, szinte mindig(ugye, a jó öreg mûmosoly)

Miközben én úgy látom magam, hogy az iskolában jópofoizok,ezáltal társasági életet élek, stb...

Aztán hazajövök, tanulok, és antiszociális leszek...

és akkor az utolsó bekezdés, akkor az lenne a kérdêsem, hogy amikor unom az életet mit csináljak?(nem, nem szeretek sportolni) Hogyan tudnám jobb színben feltüntetni a világot? Mit kedjek az öngyilkos hajlamommal? é s a"túlzott egómmal? A vâlaszokat elõre is köszönöm!

12/L (kitünõ tanuló)