Ki, mitől fél a legjobban?

A félelem nem egy fölösleges dolog.

Ha pl 6 késekkel felfegyverzett ember körbeáll, akkor 10-ből 10 ember félni fog és ez nem egy olyan dolog, hogy leküzdöd vagy sem, hiszen lehet, hogy meg fogsz halni. Az összes félelem hasonló okokra vezethető vissza (valami fájdalom, valaminek az elvesztése, megaláztatás stb lesz/lehet a következménye valaminek akkor félünk) csak van amitől fölöslegesen félünk és van amitől okkal.

Elsőnek próbáljuk definiálni a félelmet: A félelem valamilyen vélt vagy valós negatív következményhez fűzött viszony, ami egy bizonyos érést, illetve biokémiai folyamatokat kelt az emberben, amelyek sokszor olyan irányú tettekre ösztönöznek minket, vagy éppen gátolnak meg tettek, amelyekkel a következmény elkerülhetővé válik. Ilyen módon a félelem alapvetően olyan mechanizmus, ami a túlélést segíti, viszont elsülhet visszafelé is.

Sok velünk született, ösztönös félelem van bennünk, mondjuk a pókoktól való félelem, a magasságtól, sötétségtől való félelem. Vannak tanult félelmeink, pl. megérinteni egy falból kiálló csupasz vezetéket, vagy lazán rátenyerelni a vasaló talpára.

Az első megkülönböztetendő kérdés, hogy a negatív következmény, az valós realitással rendelkezik-e, vagy inkább vélt félelem. Ha félsz a magasságtól, az remek dolog, mert nem fogsz kiülni a tízemeletes sarkára nézelődni, így jóval kisebb eséllyel fogsz leesni. Ha viszont úgy is félsz a magasságtól, hogy korlát van körülötted, védőháló alattad, akkor negatív következmény nem valós, illetve elhanyagolható és elhanyagolandó valószínűségű lesz. Oké, pl. vannak, akik annyira megtanulják uralni a magasságtól való félelmüket, hogy felhőkarcolók szélén cigánykerekeznek, stb… Ha jó a mozgáskoordinációjuk, egyensúlyérzetük, és szerencséjük van, nem is fognak leesni. De csak egyszer kell hibázni, és akkor azt lehet mondani, hogy bár nagyon ügyesen legyőzte az illető a félelmét, csak bár ne tette volna, mert akkor most otthon üldögélne, ahelyett, hogy itt heverne ripityára törve, vérbe fagyva.

A félelmet le lehet győzni racionálisan, ahogy a példádban tetted. És ha tényleg nem valós a félelem, akkor érdemes is. A póktól való félelem pl. teljesen ösztönös és érthető, olyan környezetben estünk át az evolúció néhány szakaszán, ahol valóban jó eséllyel vettek körül minket mérges pókok. De itt Magyarországon, otthon a négy fal között erősen valószínűtlen, hogy ilyen pókkal találkozol. Ha ezt tudod, akkor a félelmedet alaptalanná tudod nyilvánítani, és nem sikoltva kimenekülni a fürdőszobába.

De lehet a félelem jogos is. Ha előtted áll egy tigris, akkor nem jó, ha nem félsz. A félelem felgyorsítja a vérkeringésedet, adrenalint kezdesz termelni ezerrel, futni vágysz. Ha futsz, a félelem gyorsabbá, erősebbé, kitartóbbá tud tenni, tehát evolúciós előny az, ha félsz. De van, akit a félelem pl. leblokkol. Ez is evolúciós, ösztönös viselkedésminta lehet, bizonyos ragadozókkal szemben pl. jó taktika. De lehet pont azzal szemben nem, aki előtted áll, így a félelem bár jogos, olyan tettre indukál, illetve olyan tette akadályoz meg, ami megmenthetné az életedet. Ott fogsz állni bénultan, ahelyett, hogy futnál, vagy küzdenél, ami bár nem biztos módszer, de valamennyivel növeli a túlélés esélyét.

Hétköznapibb értelemben is félünk sokféle dologtól mi emberek. Hogy pl. elveszítjük a munkánkat, megcsal a párunk, stb… Itt kérdés, hogy a félelem ösztönöz-e olyan tettre, ami ezt megakadályozná, vagy az esélyét csökkentené. Mert ha nem, akkor indokolatlan. Illetve valóban teszel-e az ellen, hogy ezek a negatív következmények bekövetkezzenek? Jobban dolgozol, jobban koncentrálsz a munkádra? Jobban kifejezed a párodnak a szeretetedet? Sok esetben nem, sőt pont fordítva. Ahelyett, hogy a munkádra koncentrálnál, a félelmedre koncentrálsz, ami a munkád rovására megy, így nem hogy csökkented, de növeled a kirúgásod esélyét. Vagy a párod felé bizalmatlanabbul fogsz közeledni, a tetteidből ő azt fogja érezni, pláne ha nekiállsz vallatni, hogy hol volt, kivel volt, nyomozni kezdesz utána. Ő azt fogja érezni, hogy valami megtört, nem őszintén és feltétel nélkül szereted, így nagyobb eséllyel hagy el, vagy csal meg.

Még egy érdes és megfontolandó aspektus. A bátorság nem a félelem hiánya. A bátorság a megfelelő dolgoktól való félelem. A hős harcos, aki bátran kiáll a csatában az igaz ügyért, nem menekül el, vállalja a súlyos sérülést, vagy akár a halált is, az bátor. Attól bátor, hogy nem ezektől fél, hanem valami sokkal súlyosabb dologtól, hogy a tétlensége, a saját önző menekülése miatt egy igazságtalan helyzet keletkezik, amit megakadályozhatott volna. Jobban fél úgy leélni az életét, hogy tehetett volna valamit, amitől jobbá válhatott volna az ő, a szerettei, a hazája sorsa, de ő mégsem tett semmit, mert többre tartotta a saját kis egoját, egészségét, életét. Jobban fél ettől, mint attól, hogy úgy hal meg, hogy a halála nemes volt.