Kapunyitási mizéria?

Sziasztok!

Nem szoktam kérdést kiírni, ezért köszönöm ha elolvasod, illetve ha válaszolsz!

Mostanában eléggé foglalkoztat az a téma, hogy mik azok a dolgok, amik szükségesek az életkezdéshez?

Ti hogyan döntöttetek mikor váltanotok kellett?

Leírom pár mondatban a kérdésem kiírásának okát: Jelenleg egyetemen tanulok 2 éves képzés és a 4. félévben vagyok (csúsztam), szakmai gyakorlat előtt. Mellette dolgozom, korábban megszerzett szakmában. Ezt az első félév végén találtam.

Lényegében azért (is) kezdtem el a felsőoktatási képzést, mert nem találtam munkahelyet, illetve a több lehetőségek reményében. Már egy éve itt vagyok, dolgozom, viszonylag jó a légkör, rugalmasak a dolgok, ellenben a fizetés változó (teljesítménybéres). (Megbízási szerződéssel vagyok itt.)

A tanulmány, amit folytatok az inkább informatikai, mint gazdasági, legalábbis a szakmai gyakorlatot az iskola megszabja olyan módon, hogy csak arra a területre lehet menni (gazdaságira nem).

Józan eszemmel tudom, hogy ha egy jó gyakorlati helyet sikerül kicsípnem és ott fejlődnöm, az hozzájárulhatna az életem későbbi alakulásához, hogy egyszer majd saját lábra állhassak.

Ellenben a szívem szerint ellennék még itt ezen a munkahelyen, csinálnám azt, amiért korábban tanultam.

Elgondolkodtam azon is, hogy passzíváltatok egy-két félévet, de akkor később lehet nehezebb lenne gyakorlati helyet találni, ennyi 'kihagyás' után.

Édesapámmal élek lassan 2 éve (előtte édesanyámmal és testvéremmel éltünk 3-an), ő rengeteget dolgozik. Házimunkában amennyire tudom, és engedik, kiveszem a részem. Hazaadni viszont semmit nem fogad el, párszor próbáltam.

Szóval a kérdésem/kételyem: Ésszel vagy szívvel érdemes dönteni? Ti hogy éltétek meg, ha voltatok hasonló helyzetben?

25/N