Miért divat ennyire a tini kislányoknál, hogy tepsi méretű óriás okostelefonokkal járkálnak?

Iphone-nak szerencsére nincs tepsi kijelzője. :D

Amúgy azért, mert menő, kell a gyereknek a fasza, nagy telefon, mert az élet más területén nem tud akkora teljesítményt elérni, hogy felnézzenek rá társai. És mivel már mindenkinek ilyen van, a diák társasdalomban "nyomi" vagy ha neked nics, ezért mindenkinek kell. Aztán megy a sírás, hogy nincs pénz gázszámlára, villanyra, húsra, nadrágra, szalagavató bálra ruhára, vagy nyáron egy fagyira, mert nagy a szegénység. De azért ott virít a 10-18 éves kislány kezében a 4-5 colos kijelzős, egy havi minimálbérbe kerülő telefon.

Mindenki sír, mégis mindenki otthon tesped, egy tanulmányi, sport, hobbi, szakmai, szociális, stb... tevékenységgel nem tudnak kiemelkedni a társadalomból, mert ahhoz már tenni is kéne valamit, nem csak ülni egy helyben. Ezért ilyen kütyükkel, öltözködéssel, primitív viselkedéssel hívják fel magukra a figyelmet, amivel gyakorlatilag vissza kerülnek a nagy átlagba. Csak ők ezt még nem értik.

Volt egy időszak, mikor érettségi után melóztam nyáron továbbtanulás előtt, mondom veszek már én is egy telefont. Enyém volt az első, ma már nem divatos qwerty-s, érintés, szétcsúsztatható telefon, nagy fa_a gyerek voltam. :D Aztán kipróbáltam még 3-4 ilyen telefont, de eladtam a fenébe, kell a francnak fényképező, hd kamera, zene lejátszó, film, internet, egyéb valójában tök fölösleges funkció amit a mai telefonok nyújtanak. Most egy egyszerű, csak telefonálásra, sms-re használható Samsungom van.

Úgy vagyok vele, ha fényképezni akarok valamit viszek magammal digit gépet, vagy kamerát, ha zenét akarok hallgatni akkor az otthon, vagy hétvégén a diszkóban teszem, ha internetezni akarok, azt is otthon PC-ről, laptopról.

Nehogy már a rohadt netet, filmeket, játékokat (sosem játszottam), blogokat bújjuk 24/7-ben. Őszintén sajnálom azokat az embereket, akik úgy élnek, hogy reggel felkel, megnézi a facebook-ot, majd mikor megy suliba/munkára, buszon, vonaton, villamoson, gyalog az utcán a telefonját bújja (minden 2. ember ilyen), majd munkahelyen amint van egy kis pihenője szintén, majd hazafelé szintén, hazaérve szintén a PC elé vetődik, hétvégén a diszkóban is ahelyett hogy élvezné a kikapcsolódást, telefonjában a fejével matat a facebook-on, és a valódi élet örömeire sza_rik rája...

Nekem sokkal nagyobb értékek azok a hétköznapi pillanatok, mikor megyek az utcán, nézelődök, "hopp nézd már azt a hülyét lefos_ta egy galamb", vagy felszáll egy csinos nő a villamosra, látok egy jó kocsit, unalomból, vagy csupán udvariasságból váltok tényleg csak 3-4 szót valakivel, minthogy azt nézzem Kis Pista, meg Nagy Rozika éppen melyik hétvégén hányunk a diszkóba féle fényképét postolta facebook-ra.

Am. 21 fiú vagyok, egyetemista, én is élek aktív éjszakai életet.

Röviden ez tükrözi a lényeget:

[link]