Szerintetek meg lehet élni fotózásból?

Ahogy már sokan leírták, nem lehetetlen, de nem is könnyű. Nagyon erős a verseny, nehéz érvényesülni benne. Van, akinek sikerül megélni fotózásból, de nagyon sokaknak sosem sikerül és hosszabb-rövidebb próbálkozások és rengeteg kudarc után csalódottan más területre térnek át. Az utóbbiak egyre többen vannak és ők egyre jobban megnehezítik az előbbiek életét azzal, hogy olcsóbban, vagy akár ingyen is fotóznak, hátha így majd jobban fognak érvényesülni. Aztán egy idő után belekeserednek és feladják, de addigra jönnek helyettük újabb és újabb próbálkozók, akik ugyanígy járnak. Közben a hozzáértő, tehetséges, jól dolgozó profik közül is egyre többen hagyják el a pályát, mert nem bírják, vagy nem látják tovább értelmét a versengésnek. A fotózásban eltöltött évek, vagy akár évtizedek után inkább elkezdtek mást csinálni (van aki személyi edző lett, van aki kutyakaját árul, van aki ingatlanozik, stb), mert ott sokkal jobban keresnek és/vagy sokkal biztosabb, nyugodtabb életet élhetnek, mint fotósként, vagy csak egyszerűen jobban érzik magukat mint az egyre inkább versengésről és a túlélésért folytatott küzdelemről szóló fotózásban.

Ma már mindenki fényképez és mindenkinek van egy ismerőse, aki ingyen, vagy olcsón is megcsinálja azt a munkát, amit te pénzért szeretnél megcsinálni, hogy megélhess a fotózásból. Ő meg nem ebből akar megélni, úgyhogy neki nem kell kiszámolnia, hogy mennyiért érdemes csinálnia, nem kell érvelnie, hogy miért annyi az annyi. Elég egy jelképes árat bemondania és ha kell, abból is engedhet, mert számára nincs tétje a dolognak.

Ahhoz, hogy cégeknek és újságoknak fotózzon valaki, leginkább jó kapcsolatok kellenek a cégek és újságok döntéshozóinál, hogy vele akarjanak dolgozni és neki akarják adni a pénzt a munkáért, ne valaki másnak. Jobb esetben emögött a döntés mögött szakmai szempontok is állnak és nem csak a szimpatikusabbat, hanem a szakmailag is jobbat választják. Viszont egyre több cég és újság döntéshozói is inkább azokat a fotósokat választják, akik olcsón, vagy akár ingyen is hajlandók fotózni. Az ingyen fotózásból meg nem nagyon lehet megélni.

Ha rám hallgatsz, akkor csináld a fotózást hobbiként, amíg élvezed és hozd ki belőle a lehető legtöbbet, de ne megélhetésként akard csinálni, hanem azért csináld, mert szereted. Ha a továbbtanulást, továbbképzést tervezgeted, akkor pedig ne (csak) fotózni tanulj, hanem legyen mellette egy másik szakmád, amiből akkor is meg tudsz élni, ha a fotózásból mégsem sikerül. Legjobb, ha olyan alternatív szakmát keresel, ami önállóan is versenyképes, de a fotós karriered is segítheti, mint például közgáz, könyvelés, jog, stb. Mondanám még az informatikát is, de egy szinten túl a fotózást nem segíti annyira az informatika mélyebb ismerete, a fotózást még segítő alacsonyabb szinten meg megélni nem annyira lehet az informatikából és amúgy is tele van minden hobbiból fotózó informatikusokkal (is).

Ha érdekel a fotózás, akkor tanuld, csináld, fejleszd és főleg élvezd egy másik munka mellett, hobbiként. Ha a fotóid minősége miatt egyre több és több megkeresést kapsz, hogy add el a képeid, vállalj fotós megbízásokat, akkor pedig nagyon magabiztos és tudatos piaci szempontok alapján kérd meg az árát a munkádnak, mintha ebből élnél. Ugyanis csak így van valóban értelme, hogy ne árts a piacnak, amin megjelenik a munkád, hogy ne ellenségeket szerezz és, hogy később esélyed lehessen esetleg neked is erről a piacról megélni. Ha elég sok ilyen felkérésed érkezik és a reális piaci árakkal is igényt tartanak a munkádra, mert téged és/vagy a minőséget értékelik, nem csak azért választanak téged, mert olcsón csinálod, akkor egy idő után akár még arra is esélyed lehet, hogy csak a fotózásból megélj és egy idő után erre tedd fel az életed. Viszont ha ez csak rövid távon működik, vagy mégsem jön be, akkor fontos, hogy legyen egy másik szakmád és vele megélhetési lehetőséged, ami eltart akkor is, ha a fotózás mégsem fog. Megélhetésként ugyanis a fotózás nehéz kenyér és egyre nehezebbé válik megélni belőle.

Hatalmas az árverseny, a legtöbb fotós aláígérget egymásnak, hogy megkapja a munkákat. Viszont az árak már annyira lezuhantak, hogy gyakran már nem is igazán éri meg annyiért elvégezni. Sokszor kevesebbet kapnak érte, mint amennyibe kerül nekik megcsinálni. A fotózás az egyik leginkább technika igényes műfaj, amihez egy csomó pénzt el kell költened fotó felszerelésre, kellékekre, számítógépre, stb, amit mind a munkád bevételéből kéne kitermelned, mert a munkában sokkal jobban kopnak és elhasználódnak az eszközeid, mint hobbi közben, amiket javítani és cserélni kell. Arról nem is beszélve, hogy ugye nem csak az eszközeid amortizációját kell kitermelned a munkádból, hanem a megélhetésedet is. Szóval a munkád úgy kell(ene) beárazni, hogy a technikai költségek, rezsi és egyebek mellett még egy normális megélhetést biztosító fizetés is kijöjjön, amiből nem utolsó sorban el tudsz menni nyaralni, bulizni, félretenni is tudsz, meg rajtad és a kutyán/macskán kívül a családodat és a gyerekeidet is eltartja. Sok lelkes fiatal viszont ezekkel nem számol és boldogan elvállal szinte bármilyen fotós munkát jóval olcsóbban, mint akiknek csalájduk és hiteleik is vannak, mert azzal nem számolnak, hogy egy nap nekik is lesznek ilyen többletköltségeik, amiket a fotózásból már ők sem fognak tudni kitermelni, ha most hozzájárulnak, hogy leessen a fotósok bérszínvonala.

Ráadásul, ha fotózás a munkád, akkor jobb esetben nem csak, rosszabb esetben viszont egyáltalán nem azt fényképezel, amit te szeretnél és nem azért csinálod, mert tetszik valami, hanem azért és azt kell fényképezned, amiért fizetnek és úgy, ahogy a megrendelő elvárja tőled.

Jobb esetben persze azért pont téged kérnek fel, mert tetszik nekik, ahogy fényképezel, de azt a szintet nehéz elérni és egyre kevesebb megrendelő alkalmaz így fotóst, pláne kevés fizeti is meg rendesen a szaktudást. A többségnek csak valamilyen kép kell, amit mindegy, hogy ki készít el, csak minél olcsóbban meglegyen és ha a másik 20 képpel többet igér egy ezressel olcsóbban, akkor már le is cseréltek, mert a legtöbb megrendelőnek pont annyit érsz, hogy van egy jó géped, akkor biztos jó képeket tudsz csinálni - de simán biztosak benne, hogy ha nekik volna olyan jó gépük, akkor rád nem is lenne szükség.

Rengeteg a hobbi fotós és egyre többen szeretnének a hobbijukból megélni. Szinte mindenki fényképez és emiatt egyre kevésbé értékelik az emberek a fényképeket Egyre kevésbé tartják valódi szakértelemnek és munkának a fotózást, egyre kevésbé hajlandók fizetni is érte. Ha fotózásból akarsz megélni, akkor nagyon kemény versenyben kell helytállnod, ami nagyon nehéz lesz.

Sok hobbi/félprofi fotózik másodállásban. Van egy (legalább viszonylag) jól fizető állása valamilyen cégnél (vagy még a szülőkkel élnek és a család eltartja őket és a hobbijukat). Mivel ott keres annyit, hogy megengedheti magának a drága fotó felszerelést, utazgatást és még meg is él belőle, így nekik az is belefér, hogy mellette kevés pénzért, vagy akár ingyen fotóznak hobbiból, hiszen onnantól, hogy nem a fotózásból kell megélniük. Már szinte minden fotózással termelt bevétel talált pénz nekik, ami csak javít az anyagi helyzeten, még akkor is, ha totális anyagi csőd volna annyiért fotózniuk, ha csak fotózásból élnének meg.

A nagy gond, hogy velük nem lehet piaci alapon versenyezni, ha csak fotózásból élsz, hiszen neked csak fotózásból élve nincs mellette egy másik állásod, ami eltartja a veszteséget, amit a fotós munkával termelsz. A megrendelőket meg nem nagyon érdekli, hogy te főállásban vagy másodállásban fotózol és hogy miért annyi a munkadíjad, amennyi. Őt csak az érdekli, hogy minél olcsóbban megkapja, amit akar (esetleg még az is érdekli, hogy az jó minőség legyen, de ez sem mindig van így, viszont az ingyen/olcsón dolgozó hobbifotósok sem mindig annyival rosszabbak, hogy ez feltétlenül minőségkülönbséget jelentsen az árkülönbség mellé).

Ahhoz, hogy fotósként érvényesülni tudj a piacon messze nem elég csak a tehetség, jó képek és jó munkavégzés. Fotós mellett egy személyben kell üzletkötőnek, ügyfélszolgálatosnak, marketingesnek, szerződéskötőnek, ügyvédnek, tárgyalónak, cégvezetőnek, gazdasági szakértőnek és behajtónak lenned, hogy megtaláljanak az ügyfelek, meggyőzd őket, hogy veled akarjanak dolgozni, kialkudd tőlük a munkádért jogosan járó díjat, meggyőzd őket, hogy meg is akarják azt fizetni és elérd, hogy hiánytalanul meg is tegyék. Közben persze neked kell a munkát is elvégezni a lehető legjobb minőségben a lehető leggyorsabban és legjobb felszereléssel, amit neked kell beszerezni és fenntartani is. Megteheted (ha sikerül), hogy nem magán vállalkozásban csinálod, hanem elmész beosztottnak és akkor egy csomó feladat lekerül a válladról, nem neked kell egy személyben mindent kitalálni, megoldani és az egész céget irányítani, viszont akkor a bevételed sem lesz annyi, általában a beleszólásod is jóval kevesebb a döntésekbe és nagyon könnyen oda juthatsz, hogy csak egy droid vagy, aki mások (sokszor hülye) döntései, kénye-kedve szerint nyomja a gombot, sokszor csak éhbérérért, ami sem szakmailag, sem anyagilag nem elég kielégítő, viszont pont ez az ára annak, hogy ne neked kelljen mindent csinálni a vállalkozásban…

A passzív jövedelem népszerű mítosz, de az sem ilyen egyszerű. Ha csak azt fotózod, amit neked jól esik, akkor nagyon esetleges, hogy azért bárki fizetni akar-e. A milliónyi stock oldal 1 dolláros kép árainak 20-50%-os jutalékából nehezen jön össze értelmes bevétel. Ahhoz, hogy értelmezhető bevételt szerezzen valaki, rengeteg képet kell készíteni és feltölteni és arra is nagyon jól rá kell érezni, hogy mikor milyen témájú, hangulatú, stb. képekre lesz igény és még azelőtt fel kell töltened, hogy elkezdik keresni őket, hogy meg is találják.

Ez a fotózás, ez nagyon érdekes dolog. Ezelőtt 50 évvel volt egy pár ember, akik valamelyik szövetkezetnél (Fényszöv), vagy iparosként dolgoztak, igazolványképeket, esküvői képeket (értsd: műteremben készült esküvői képeket) készítettek. Aztán, hogy a digitális termék kiesése a gépből nem jár tálakkal, szúrós szagú vegyszerekkel, hőmérővel, vízcsobogással, megjelent egy csomó ember, aki azt a jogot vindikálja magának ,hogy neki azért fizessenek, amiért eddig senki sem fizetett senkinek. Mondjuk, egy sportverseny. Azelőtt az NB1-es meccsek (foci, csak foci) némelyikén kint volt az MTI tudósítója, a városi csapat mérkőzésén (foci, természetesen) a helyi újság fotóriportere, aztán passz. Megjelent egy-két ember itt-ott művészkedni (20 év múlva ezek lettek a fotóklubok elnökei), akire ma görbe szemmel néz az, aki pénzt akar ugyanott keresni.

Ezeknél a kínszülte helyzeteknél még az is jobb volt, mikor a kilencvenes évek közepén, mikorra az Antall-kormány már sikeresen tönkrevágta a magyar nagyipart, olyan álláshirdetések jelentek meg, hogy elemes bútor összeszerelést vállalok.

Nincs persze ezekkel baj, amíg az olyanokat nem olvasom, hogy alávág, mert ingyen, meg olcsóbban. És azoknál a témáknál, ahol sosem volt a hivatásos fotós szokásban. Ismert esküvőfotós felrakja a fotós oldalra a képet, hogy a esküvőn a rokon fotózik, és ez milyen felháborító, aztán fél év múlva elmegy egy sportversenyre, amihez semmi köze érzelmileg se, sose volt és sose lett többet ilyenen, de készít egy párszáz szar képet (mert nem ért hozzá), és felrakja, hogy gyerekek, itt lehet képeket venni, kukac frímél. Szóval más ne menjen az ő turfjára, de ő bezzeg mehet máséra. :D

Ennél már csak az a jobb, amikor az ismert fotoriporter azt írja a fotós fórumon, hogy a világ minden eseményén mindenhol hivatásos fotósnak kéne fotózni, és ahol nincs, ott csak azért nincs, mert smucigok voltak a szervezők.

No, de változik a világ, a gépjárművezetéssel pont fordítva lett, ugye, ki alkalmaz bentlakásos sofőrt a személyautójához? Pedig 120 éve bizony kellett az olyan. És a gépjárművezetők ma mégsem panaszkodnak, hogy a főorvos úr elveszi a kenyeremet, mikor bal oldalra ül reggel a merciben. :D És senki más iparos se panaszkodik különösebben, hogy van konkurencia. Marx óta meg tudjuk, hogy a tőkeerős úgy öli meg a konkurenciát, hogy átmenetileg alá tud kínálni, akár a veszteség szintjére.

. A huszadik század végének másik varázsigéje a kreativitás lett. Ez általában azt jelenti, hogy az a jobb fotós, aki a szaturáció csúszkát messzebbre tudja/meri húzni, és az esküdő párt elképzelhetetlenebbnél elképzelhetetlenebb helyzetekben és helyszíneken fényképezi - melyek mindegyike rendkívül érdekes módon ugyanakkor teljesen elcsépeltnek és röhejesnek hat.

Ugyanakkor a nagy számok törvénye alapján elég sok jó fotó készül, míg régen ugye a vegyszerszag... Ma, ha bárki mutat egy jó fotót, annak témában megfelelőjét, de technikai és művészi értékében kétszeresét tucatjával lehet megtalálni egy jobb fotós oldalon.

És már minden volt. Már 15 éve volt, a hasból kivágott magzat a halott tenyerén kép? Bár szörnyűségben az élet végtelen sok példát ad, mint most a levágott lábú békák... De mégis, mi jöhet még ezután?

Ezek csak a látószög szélesítésére szóló gondolatok, ettől persze fotózzon, aki akar. Én is fotózom. :D

#14 azért az Uber miatt elég sokat ugráltak a hivatásos autóvezetők és minden lobbi erejüket bevetetve meg is akadályozták, hogy rajtuk kívül más is működhessen a piacukon.

abban viszont teljesen igazad van, hogy ma boldog boldogtalan a fotózásból akar megélni, akár van köze hozzá, akár nincs.

viszont a kérdező kérdésére nem nagyon látom a választ a soraid közt, akkor most meg lehet élni a fotózásból, vagy nem?

Azt hiszem, ezzel az Überes dologgal, hogy nem vetted az adást. :D Én arról a tömegről beszéltem, akik minden reggel eldugaszolják a fővárosba bevezető utakat. Azok mellett is mind chauffeurnak kéne ülni. Bérkocsis mindig is volt.

Azt roppant egyszerű megválaszolni. Járnak ide, akik azt mondják, könnyen és jól élnek meg belőle. Hát csak a közéjük felvételiző szoba ajtaját kell megkeresni.

elég durva leegyszerűsítése a helyzetnek, hogy csak a sikerhez és jó megélhetéshez vezető szoba ajtaját kell megkeresni. persze igaz, csak a kérdezőt nem viszi semmivel közelebb a megoldáshoz.

nyilván megélni bármiből lehet, ha találsz olyat, aki hajlandó azért fizetni. ettől még nem fog mindenkinek csak úgy menni, ha csak addig lát, hogy van akinek megy, tehát lehetséges, de közben ő baromira nem jó helyen és nem jól árulja a portékáját.

a világ és a technológia, ezek hatására pedig az emberek élete és a társadalom viselkedése, működése is folyamatosan változik, viszont akiket a változások negatívan érintenek, általában nem szerertik ezt elfogadni, sőt ha módjukban áll, igyekeznek megakadályozni is.

ugyanúgy, ahogy az autóval sem célja a legtöbb embernek, hogy sofőrje legyen, ugyanúgy fotósra sincs szüksége a legtöbb embernek, aki csak jó képeket akar. őket többnyire pont ugyanannyira nem érdekli a féyképezőgép kezelő személyzet, mint az autót vezető személyzet. a technológia fejlődése és a világ változása pedig egyre elérhetőbbé teszi mindenki számára, hogy emberek nélkül megkapják, amit akarnak. azt nézd majd meg, amikor az elterjedő önvezető autók ellen együtt fognak tüntetni a taxisok és az Uberesek, mert a robot elveszi a munkájukat...

mint ahogy a földművesek is szabotálták a gőzgépeket, egyáltalán nem lepne meg, ha annak idején a hivatásos sofőrök ugyanúgy követelték volna, sőt talán helyenként el is érték, hogy kötelező legyen minden autó mellé a hivatásos sofőr alkalmazása, mint ahogy most a taxisok kitiltatják a piacról az Ubert, hogy ne kelljen versenyezniük vele, vagy ahogy egyes fotósok elvárnák, hogy fotós képzettség nélkül senki ne fotózhasson.

ugyanúgy, ahogy a társadalmi változások során rengeteg hivatásos sofőr is feleslegessé vált és más megélhetés után kellett néznie, most a fotósokkal is ugyanez történik. egy szűk réteg, aki megtalálja a piacát, hogy miért van rá szüksége valakinek és el tudja adni a munkáját, továbbra is meg fog élni. akik viszont eddig csak abból éltek meg, hogy volt tömeges igény arra, amit nyújtottak és a vevők maguktól vitték a szolgáltatást, nem kellett érte egyéb erőfeszítsést tenniük, ők vannak gondban, mert a korábbi tömeges igény teljese elmúlt. a csekély kereslet, ami megmaradt meg már nem jön csak úgy be az ajtón, hanem utána kell menni, meg kell találni és meg kell győzni, hogy az egyre inkább végtelenhez közelíő kínálatból pont téged válasszon valamiért. ez pedig különösen nehéz feladat azoknak a régi rendszerhez szokott fotósoknak, akik ahhoz szoktak, hogy fotóssá válni annyit jelent, hogy megtanulsz fotózni, kiakasztod a cégért a boltod ajtaja fölé és emiatt maguktól jönnek az emberek, hogy fizethessenek neked. de a tömegesen szaporodó új fotósok jelentős többsége se nagyon tud annál többet kitaláli, minthogy kiteszi a photography feliratot egy Facebook oldalra és reménykedik, hogy valaki majd jön és hajlandó fizetni a képeiért...

"elég durva leegyszerűsítése a helyzetnek, hogy csak a sikerhez és jó megélhetéshez vezető szoba ajtaját kell megkeresni. persze igaz, csak a kérdezőt nem viszi semmivel közelebb a megoldáshoz."

Bocs, mintha ennél sem vetted volna az adást, de leírom más szavakkal: van, aki azt írja itt, hogy lazán megél. S mivel mást nem írt, hát mit is tegyek, hogy ne legyen durva a megközelítés? Idézni azt lehet, amit lát az ember. :D