Miért nem szól jól, és Tórzít a lemezjátaszó az új tűvel?

Mit állítunk egy lemezjátszón?

- a lemezközép és a karcsapágy közepének távolságát a hangkar felszerelése előtt - ha gyári a hangkar (mint az Edwards Audio lemezjátszók esetén), vagy legalább a kardeszka az adott karhoz van installálva (mint a Soulines lemezjátszók esetén), akkor ezt a programpontot megússzuk. Bízzunk a tervezők és a kivitelezők ügyességében.

- a vízszintet: jó esetben mind a lemezjátszó maga, de különösen a lemeztányér tökéletesen vízszintben van. Amíg ez nincs meg, addig felesleges bármi mást állítani. Erre valók a különböző "buborékos" vízmértékek.

- a lemeztányér forgási sebességét: gyári, integrált stroboszkóp, vagy stroboszkóp referencia minta és glimmlámpa segítségével, illetve tesztlemez + szoftver segítségével

- a hangszedő geometriáját: addig mozgatjuk a hangszedőt előre-hátra a shellben, amíg a tűszár két előre meghatározott ponton párhuzamos nem lesz a barázdával. Ehhez előre nyomtatott/legyártott sablont használunk. Ha van túlnyúlást beállító szerkezetünk is, az felgyorsítja a műveletet.

- a tűnyomóerőt: a hangkar végén lévő súly előre-hátra mozgatásával/tekerésével azt az erőt, ami a tűt a barázdába szorítja. Nyilván jól jön egy tűmérleg, de többé-kevésbé pontosan be lehet állítani a tűnyomóerőt az ellensúly gyári skálája segítségével is (miután azt a kar kiegyensúlyozott helyzetében kinulláztuk). Elmagyarázni nehéz, megmutatni könnyű.

- az antiskatinget: a barázdák spirál futása a tűt befelé, a lemezközép felé húzza. Az antiskating szerkezet állítható rugója vagy mágnese ellentart ennek a befelé húzó erőnek, így a tű egyformán tapogatja le a barázda mindkét oldalát, illetve egyenletesen kopik. Tipikusan azt a számot állítjuk be az antiskating-tárcsán, ahány grammot tűnyomóerőként beállítottunk, esetleg egy picit kevesebbet, de ezt a teljesen hasraütéses beállítást ki lehet váltani speciális (torzítás-) mérésekkel is.

- a VTA-t, azaz azt a függőleges szöget, amivel a tű találkozik a barázdával. Optimális esetben ez akkor áll elő, ha a lemezre eresztett hangkar éppen párhuzamos a lemez síkjával. (Ha a hangszedőben a tűszár, és a tűszárban a tű úgy áll, ahogy a nagykönyvben meg van írva.) A karbak emelésével vagy süllyesztésével oldjuk meg a VTA beállítását. Az ellenőrzéshez a legjobb eszköz a pici vízmérték, amit a shellre tudunk helyezni. Kompjúteres mérésénél frekvenciagörbéket rögzítenek pár fokos eltérésekkel, és ezek összehasonlításával meg lehet állapítani az adott hangszedőhöz optimális VTA-t. Ezt a paramétert nem minden hangkaron lehet állítani.

- az azimutot, azaz azt, hogy a tű éppen merőlegesen álljon a barázdában, szemből nézve ne dőljön egyik irányba sem. (Ismét: ha a hangszedőben a tűszár, és a tűszárban a tű úgy áll, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.) Egyes karok és/vagy egyes shellek forgathatóak a tengelyük mentén. Azimutot vízmértékkel, esetleg erre gyártott vizuális mércével lehet állítani, illetve kompjúteres elemzéssel optimalizálni.

[link]