Veletek megtörtént már, hogy teljesen ok nélkül, fiatalon meghalt egy osztálytársatok/barátotok? Hogyan dolgoztátok fel?

Hát 30 felett volt már, de ez még igencsak fiatal.... Egy jó barátom volt...

Számomra úgy volt ez nem vészesen nehéz, hogy halála előtti években már ritkábban találkoztunk a távolság miatt. És tulajdonképp nem is igazán dolgoztam fel, inkább olyan, mintha még élne, csak rég nem találkoztunk.

Persze nyilván tudom, hogy nem él...

Idővel lehet azzal magyarázni egy halált, hogy talán a kisebbik baj, hogy már meghalt. Lehet ha élne még talán valami olyan súlyos betegség vagy nehéz életkörülmény várt volna rá, amit ha megél, lelkileg sokkal többet szenvedett volna, mint egy korai hirtelen halállal...

Na egy amit nem tudnék feldolgozni, az az, ha nem természetes halálról lenne szó, hanem hogy mondjuk egy felelőtlen autós gyilkolja meg bármely ismerősömet ártatlanul…. Az ilyet nem bírom, ez a legundorítóbb!

Egy munkatársam halt meg 23 évesen. Délben együtt ebédeltünk a munkahelyen, utána visszamentünk a saját helyünkre dolgozni. Kb 15 perc múlva kellett töle valami adat, átmentem hozzá és már halott volt, kiderült, hogy tüdöembóliát kapott.

Nagyon nehéz túljutni ezen, de más lehetöség nincs igazán.

Évfolyamtárs. 18-9 évesek voltunk. Szívburok repedés, állítólag. Az rosszul érintett, kedveltem az illetőt és tényleg nagyon hirtelen jött. El se akartuk először hinni.

Előtte pár évvel volt egy öngyilkos is, halálra szekálták szegényt. A srác a vége felé járt már a középsulinak, én még csak akkor kezdtem, nincs az esetről különösebb emlékem, csak a tablóképén láttam a fekete keresztet.

Volt általános iskolás osztálytársamat meg félrekezelték és azért halt meg szintén ilyen 17-8 évesen. Vakbélgyulladás, de influenzát kiáltott rá a suttyó háziorvos és nem küldte tovább. A mentő meg a hentes kórházba vitte, ahol ki tudja mi történt. De nem jött többet haza. Az is elég kemény élmény volt.

Illetve volt egy tanárunk is, aki még nem volt olyan idős és beteg se, szintén egyik napról a másikra kaptuk a halálhírét és azóta se tudja senki, pontosan mi történt.

Így hirtelen ennyi, de ha gondolkodnék még egy kicsit, lehet jutna eszembe több. Egy kicsit sokan haltak meg körülöttem.

10.-ben egy fiú osztálytársam öngyilkos lett. Az osztályból senki nem tudta hogy ilyen problémái vannak csak én meg a tesója.Zárt osztályon is volt. Bizalmasaként tekintett rám, még ha osztályban ridegen is viselkedtünk néha. Jóban voltunk.

Eleinte nem fogtam fel, azt hittem visszajön, akkor nekem is voltak mentális gondjaim(talán ezért is értettük meg egymást) nem értettem halál fogalmát holott addigra már közelebbi családtagot veszítettem el.

A mai napig hiányzik, nem csak nekem, az osztálytársainknak is akikkel beszélni szoktam, sokáig órákon is néha felhoztuk a poénjait.A tablónkra is felkerült egy kis fekete szalaggal.

Szerves része volt a saját és az osztály életemnek is. Anyja helyett anyja voltam (az igazi anyja alkoholista volt) bátyja helyett bátyja. Anyák napján is nekem mondta hogy boldog anyák napját, közel állt hozzám.

Az osztály a halála után tudta meg milyen viszonyunk is volt, mindenkinek hiányzott, mindenki szerette. Ő volt a mi mókamesterünk :))