Milyen tarhálós, lehúzós, pszichológiai hadviseléses módszerek vannak Budapesten?

Nem vagyok pesti úgyhogy egy szegedivel indulnék.

Van egy már évek óta hajléktalan Szegeden, aki befogadott maga mellé egy kóbor kutyát, hogy ezt, jó indulatból, társaság gyanánt vagy az állatbarátok lehúzása érdekében tette, nem tudom, de az biztos hogy enni kap a kutya mert már több mint egy éve vele van, szóval különösképpen nem baj. Viszont ahova, az utóbbi időbe süllyedt az már kínossá teszi hogy elmenj mellette. Konkrétan a járda kellős közepén TÉRDEL! és úgy koldul... Olyan rohadt szaralaknak érzem magam tőle minden alkalommal mikor elmegyek ott...

Nem vagyok fővárosi, vidékről járok fel időnként Pestre, deeeeeee azért belefutottam én is jópár bérkoldusba meg alkoholista csövesbe.

A legáltalánosabb az volt, hogy "báttya, aggyá' má' egy kis pénzt, vonatjegyre/gyógyszerre kell..."

Aztán amikor felajánlom, hogy megveszem neki a kaját, vonatjegyet, gyógyszert, magából kikelve elkezd anyázni, hőbörögni, hogy fröcsög a szájából a nyála, az emberek mind minket néztek.

A sokadik ilyen eset után, amikor a lejmolós pronyó még utánam is jött és kígyót-békát üvöltött rám torkaszakadtából, elfogyott a türelmem. Megfordultam, és először gyomron, aztán fejen rúgtam. Kiterült, mint a gyalogbéka, az ordítozást mintha elvágták volna, itt volt vége a vitának.

Vannak ilyen szubhumán selejtek, akik a szóból nem értenek, velük nem érdemes finomkodni.

"mintha szórólapot osztogatna- nyújtja felém a rosszarcú, mézeskedő kisebbségi a könyvjelzőt"

Ugyanez, csak nem kisebbségivel. Kezembe nyomja a könyvjelzőt, rögtön elkezdi a mondókát hogy ennek-annak gyűjt. Mondom nincs nálam pénz. Azzal a lendülettel egy pillanat alatt visszaveszi a könyvjelzőt mintha az aranyból lenne, olyan arckifejezéssel mintha az anyját szidtam volna...