Mitől félsz?

Attól félek,

hogy bűneim miatt nem lesz nyugalma csontjaimnak,

mert gonoszságaim elborítják fejemet,

és súlyos teherként nehezednek rám.

Rothadni és üszkösödni fognak sebeim,

oktalanságom miatt.

Hogy nyomorult leszek és egészen meggörnyedek.

Szomorkodva fogok járni-kelni naphosszat és nem lesz ép hely testemen.

Nagyon elgyötört és elcsigázott leszek és szívem fájdalmában fogok kiáltozni.

Szívem vergődni fog, erőm elhagy,

még szemem világa sem lesz velem.

És ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak,

akik velem tartottak, messze maradnak.

Életemre törnek, vesztemet akarják, álnokságot beszélnek,

s naphosszat cselt szőnek.

Én azonban, mint a süket, nem fogok hallani,

olyan leszek mint a néma, aki nem nyitja ki száját;

olyanná leszek, mint az, aki nem hall,

mint akinek nincs védekező szó a szájában.

Ellenségeim élnek és fölém fognak kerekedni,

sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,

akik a jóért rosszal fizetnek,

és bántanak, mert jóra törekszem.