Ti értitek ezt a nagy karácsonyi vásárlási lázat?

Az összes ismerősömtől folyamat azt hallom, hogy milyen rossz az élet Magyarországon, szegénység van, kicsi a fizetés, minden drága, lehetetlen megélni. Ehhez képest hétköznap délelőtt dugig volt a pláza, fullos szekerekkel korzóztak az emberek, a hülye azért nem vagyok boltban pedig mozdulni nem lehetett a lapostévét, házimozit, stb. tologató népektől. Előttem a sorban pont egy ájfón hetest kapott egy tizenéves kiscsaj, mondjuk apuka mosolya nem volt őszinte, amikor odaadta a hitelszerződést az ügyfélszolgának. Talán benne felsejlett halványan az a gondolat, hogy a kislánynak nem elemi szükséglete egy 500 ezres telefon, mivel fészbúkozni meg pucér szelfiket csinálni valószínűleg egy olcsóbb is megtenné. De nyilván egy 50 ezres telefonnal nem tud a kislány villogni a barinőknek, kinézik, kicsúfolják, sírva fakad, és akkor még a végén apukának foglalkozni kell a gyerekével. Inkább beáldoz három év törlesztőrészletet, és akkor legalább csend van. Sőt, így még ő is tud villogni kicsit, hogy neki még erre is fussa.

Nagyon szeretném egyszer megérteni ennek a társadalmi jelenségnek a szociológiai hátterét. Ez a kifelé villogás, saját magunk felülreprezentálása, többnek mutatása bármi áron, még akkor is, ha adósságba kell vernie magát az embernek. Inkább zsíros kenyeret eszek két hétig, de tudok villogni az új telefonommal. Az nem számít, a lényeg, hogy lássák, nekem erre is telik. Irigykedjenek. Én meg büszke leszek, hogy nekem 80 colos tévém van. Ettől jobb ember leszek, nő a társadalmi elismertségem, sok lájkot kapok, és megnyugszik a kicsi lelkem, hogy hasznos polgára vagyok az országnak.

Nem származom egy túlságosan gazdag környékről, de ha csak a Facebook posztokat venném figyelembe, akkor akár azt is hihetném, hogy áthúzták a városomat Svájcba, míg nem figyeltem oda. Csak azt látom, hogy ez ilyen csúcstelefont vett, az béemvét, emez meg ilyen tévét. Közben pedig tudom, hogy ezek az illetők egyáltalán nem engedhetik meg ezeket maguknak, mert mondjuk árufeltöltők, szalagmunkások, vagy épp még munkájuk se nagyon van. De hát villantani kell, nincs mit tenni.

Egyébként simán el tudom képzelni, hogy ezek az emberek valóban éreznek valamiféle társadalmi csoportnyomást magukon, ami újabb és újabb fölösleges, és anyagilag megterhelő költekezésbe hajszolja őket.

Legutóbb egy ismerős srác, akinek a segge is kilóg a gatyából, tele van adóssággal, és pár nappal korábban panaszkodott nekem, hogy még úgy is nehezen jön ki a pénzéből, hogy a szüleivel lakik, pózolt büszkén az új tetoválásával. Mert az muszáj volt, hiszen kapott rá vagy száz lájkot. A villanyszámla meg várhat.

De ma már ott tart ez a nagy fogyasztási láz, meg magamutogatás és önmenedzselés, hogy nemcsak Black Friday van, de már Black Friday károsultak is. Nem vicc, így olvastam. Ők azok, akiknek nem jutott akciós cucc, mert gondolom lassan klikkeltek (új számítógépet kell venni!!) vagy alul maradtak az ökölharcban a Playstation fölött. Így aztán nem tudtak mivel feszíteni a közösségi oldalakon, ettől előjöttek kisebbségi komplexusaik, a társadalom peremére kerültek, és mély depresszióba süllyedtek. Vagy mással nem tudom magyarázni, hogy ők mitől lettek károsultak. De ma már ilyen is van.

Ti értitek ezt?