Milyen érzések vannak benned, ha az otthonodra gondolsz?
válasza: válasza:Jól érzem magam, de egyedül jobb lenne.
Alapvetően elégedett vagyok benne mindennel, ahogy meg lett csinálva stb.
Pár dolgon lenne csak értelme változtatni.
De azt inkább már a saját házamban fogom megvalósítani
válasza: válasza: válasza:Érdekes ez nálam. A szülői háztól messze járok suliba, így kollégista vagyok, hétvégén pedig bátyámnál lakok (mivel olyan messze vagyok, hogy nem érné meg hazamenni, inkább a bátyámhoz költöztem). Ezen kívül általában szombat déltől, vasárnap délig a páromnál vagyok.
Most akkor mit nevezzek otthonnak?
A szülői házat, ahol jobb esetben havonta egy hétvégét ott vagyok? Egyébként 2 éve költöztünk, szóval az új házban nincsenek gyerekkori emlékeim. Ha ott vagyok szeretem a kiszolgálást, hogy nem kell aggódjak van-e kaja, lesz-e meleg ebéd, mikor mossak, mikor takarítsak. Viszont közben van bennem egy leválási vágy a szüleim irányában.
A kollégiumot, mert 5 napot ott töltök egy héten? Ugyan már. Mivel az iskola címere, színe, mindene zöld, ezért a vas emeleteságy, a függöny, a szőnyeg, mind-mind ocsmány zöld. Undorító környezet, 4. éve csücsülök ott, látom az újabb generációt, az újabb gondjaikkal, melyekhez már nincs türelmem alkalmazkodni. Ráadásul 4-en vagyunk a szobába, ami nekem már sok. Egész egyszerűen nem kényelmes, nem otthonos, kényszer hely.
A bátyám lakását, ahol heti egy napot vagyok? Mégsem az a rendes kerékvágás, hogy az ember a báttyához költözik, és habár már 2 éve itt lakok hétvégente, akkor sem lesz otthonom ez a pár négyzetméter galléria. Plusz tesóval lakni nehézkes :D
A párom otthonát pedig nyilván nem fogom a sajátomnak nevezni :D habár tény, minden nap arra vágyom, hogy már szombat legyen és a szobájába bújjunk össze a takaró alatt.
válasza: válasza:Albèrlet.
Nem sajàt. Semmi nem tetszik benne. Àtmeneti szállás, mig nem lesz saját. Össze szoritott fogakkal kibirom. Hàlàt adok azert, hogy van hol laknom. Mikor megkaptam, boldog voltam hogy lett.
Érdekes dolgokat írtok. A kérdést az ihlette, hogy 6 éve költöztem el a szüleimtől. Először koliba, amit ugyan megszoktam, de erős túlzással sem neveznék otthonnak, otthonosnak. A lelkem mindig ketté szakadt, mert szerettem a külön életet a szüleimtől, de utáltam a formáját, ezért sehol nem éreztem igazán jól magam.
Aztán albérletbe mentem, ami a legtöbb szempontból megfelelt, de még mindig mással éltem együtt, nem volt túl jó a lakás elrendezése, utáltam a bútorokat. Alig vártam, hogy saját legyen.
És utána lett. Az első egy évben még is valami fura feszültség fogott el, amikor beléptem a lakásba. Nem otthon. Mostmár két éve élünk itt és az elmúlt hetekben többször előfordult, hogy leültem a sarokba a kanapéra, végignéztem a lakáson és tele lett hálával a lelkem, amiért ez a miénk. Látom a megalkuvást egyes dolgokban, de a miénk és többnyire olyan, amilyet szerettünk volna. Teljesen MI vagyunk, mentsvár, búvóhely a mindennapok elől. A férjemnek sokat mondom, hogy mennyire szeretem ezt a lakást és már-már kettyósnak érzem magamat miatta olykor, ezért kérdeztem rá, hogy bennetek milyen érzések vannak, ha az otthonotokra gondoltok?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!