Más is járt így középiskolásként? Nektek erről mi a véleményetek?

Anno mikor még középiskolás voltam, én voltam az osztályban az egyik fő célpont. 9.-ben kezdődött az egész, azzal, hogy meghallották a nevemet. Igen, valakinek nyomós ok volt a szemétkedésre az, hogy albán vezetéknevem van.

Külsőre senkitől nem különböztem, ráadásul elég izmos, erős felépítésű voltam, egyáltalán nem gyenge. Ellenben a személyiségem olyan volt, hogy bárki bármit mondhatott rám, soha sem érdekelt. De ezt komolyan mondom, engem a mai napig szidhatnak, egyszerűen hidegen hagy természetemnél fogva, bármilyen ocsmányan is teszik azt - ha nem hosszútávon teszik mindezt. Úgy mint középsuliban. Mindig úgy álltam hozzá, hogy az emberek véleménye nem időtálló, folyton változik.

Szóval a nevem miatt eleinte kifiguráztak, hogy migráns vagyok, arab, terrorista, minden. Mikor valaki csak úgy random elsütött valami ilyet, egyszerűen nem is tudtam mit reagálni rá, mert hát most mit lehet ilyenekre mondani? Ha valaki nem érti meg, hogy albán a nevem, akkor minek erőlködjek? A csillagokat is lehozhatná az ember az égről, ha utálni akarja valaki a másikat, akkor utálni fogja.

Aztán emiatt el is kezdett durvulni a helyzet. Mindennapossá váltak a cigányozások, meg a kifigurázások. Amikor észbe kaptam, hogy ezt azért már nem szabad szó nélkül hagynom, akkor már késő volt. A visszaszólásaimat dupla annyian torolták meg, esélyem sem volt. Egyszerűen csak a nevem miatt. Volt baráti társaságom az osztályban, el is voltam velük, de az osztály nagy része a "nagyobb fiúk" részén állva azon röhögött, hogy "flashbackjeim vannak arról, amikor a kerítésen ugráltam át és lemészárolták a migráns testvéreimet - és ezért vagyok most szomorú" stb... És még ezeregy ilyen.

Ilyeneken még én is nevettem, mert hát most na... komolyan venni nem tudtam, de mégis fájt, hogy én vagyok az osztály csicskája. Mert a végén már mindennapossá vált az, hogy meg kellett magamat védenem. De már nem csak szóban. És mire feleszméltem, már bármit mondhattam, egyszerűen szokásukká vált minden válaszomra azt mondani, hogy "ugorj vissza a kerítésen".

Mikor volt a migránsválság, akkor kifejezetten beindultak rám, próbáltak fizikailag is csesztetni. Minden nap úgy mentem be, hogy mikor már hozzámszólt az egyik osztálytársam azt vártam, hogy na vajon mikor próbál valami sértőt benyomni. Agresszív kezdtem lenni, de sosem mutattam ki, otthon jött ki rajtam. Eléggé depressziós voltam, mert amikor már minden nap ilyenen gondolkodik az ember, kialakul benne egy feszültség. A 4 éves viselkedésüknek köszönhetően létrejött bennem egy általános gyűlölet az emberek iránt, ami a mai napig fennáll - de ezt már semmi nem változtathatja meg.

Az érettségi előtt, amikor még erősebb lettem és agresszívabb, akkor megfenyegettem pár embert, és békén hagytak. Ugyanakkor még jobban kirekesztettek, és bevallom őszintén... így négy év után visszaemlékezve... hát azért rohadtul tud fájni.

Azon gondolkodtam, hogy vajon a mai napig ilyenek lehetnek-e a volt osztálytársaim?

Nem merek elmenni osztálytálakózóra, mert félek, hogy ha felelevenítik bennem a történteket, akkor megzuhanok.