Neked miért unalmas az élet? Mitől lenne jó érzés ahogyan élsz?

Több társas programot nem szeretnék. 2018 elején volt már egy kicsi időszak, amikor nem tanultam, csak dolgoztam - akkor ténylegesen bebizonyosodott, hogy az emberekből ennyi nekem untig elegendő.

Unalmasnak se nevezném, mert számomra még túl pörgős is: általában be kell osztanom az időmet, sokszor kevés a szabadidőm és az összes hobbim mellőzött.

Viszont érzek egyfajta ürességet, hogy másra is vágyom, hogy hiányzik valami - tehát ha nem is unalom, de egyhangúság van.

Hiányzik a család (már nem az, hogy sajátom legyen, hanem rokonok), lévén, hogy csak az egyik szülőmmel találkozom.

Se a szabadidő hiánya miatt, se lelkileg, idegileg nem vagyok felkészülve párkapcsolatra, de azért olykor hiányzik egy társ. Hiányzik a beszélgetés, a romantika, a kettesben csinált programok.

Jó lenne, ha végre elhelyezkedhetnék a tanulmányaimnak megfelelően. Jó lenne megnyugodni afelől, hogy nem feleslegesen küzdök. Másfelől pedig ha végre gyarapodna a pénzem, akkor 2-3 évig csak visszapótlásról, az elromlott/ócska dolgok cseréjéről lehetne szó.

Alapvetően kényelmes életünk van. Mindent megteremtettünk, amit megszerettünk volna, már nincs a küzdés a mindennapjainkban. Eddig lefoglalt minket anyagilag és energia szempontjából is a lakás keresés, a felújítás, a költözés, a bútorozás, stb. Közben mellette a kapcsolatunk ápolása, a közös programok becsempészése, az esküvőnk szervezése, a saját továbbképzéseink. Most hogy minden ilyesmin túl vagyunk, csak a kapcsolatunk ápolgatása a feladatunk a napi munka mellett. Mindketten úgy érezzük, hogy eljött a családalapítás ideje és mindennél jobban vágyunk arra, hogy mihamarabb összejöjjön. Megérettünk rá lélekben és azt érezzük, hogy ez most a mi "újabb feladatunk", amire szükségünk van.

Egyébként elégedett vagyok azzal, ahogy élek/élünk. Mindenünk megvan.

Nos, jobb lenne az életem, ha nem hasonlítanám másokéhoz. A legjobb barátnőmnek jól fizető állása van, sőt később még jobban fog keresni ennél. Tehetős családból jött ő is, a párja is, így mindkettejüknek van saját lakásuk, ha eladják, tudnak belőle közös házat venni egy családnak. Anyagi gondja sosem lesz az életben.

Én pszichológus leszek, de sajnos egy pszichológus kezdőként alig keres valamit, és ez legalább 30 éves koromig így lesz. 23 évesen még éretlen vagyok egy párkapcsolathoz, és ez zavar.

Plusz most nagyon unalmas lesz ez a félév, mert végzős vagyok és csak a tanulásról fog szólni. :( barcsak már június vége lenne, akkor leszek kész.