Valakinek sikerült már jobb irányba változtatni az életét?

Igen, szakmailag egyértelműen.

Magánéletben viszont egyszerűen nem megy és már teljesen tanácstalan vagyok, hogyan lehetne elmozdulni ebből az állapotból.

Nagyon jó kérdés.

Jó lenne, ha valamelyik valaszlonak lenne kedve, és ideje leírni, hogy honnan hová jutott, és milyen módszerrel.

#5: 15-16 évet kellene elmesélni, részletekbemenően. Nincs hozzá elég karakter, a leendő pszichológusomnak még talán elmesélném, de elkoptatni a billentyűzetet itt a semmire kicsit idegölő lenne.

#4

Már gimi második felében tudtam, hogy szellemi munkát szeretnék végezni, irodában és szeretni szeretném a munkámat.

Nagyon szerettem tanulni és érdekeltek a tudományok.

Ugyanakkor volt bennem egyfajta önteltség is és lenéztem pl az OKJ-sokat.

Borzalmasan sokat tanultam, szinte semmi más nem volt az életemben és elegendő alvás se. A rossz logikai készség, a csapnivaló koncentrációs készség és a görcsösség miatt ugyanakkor rettentő nehezen tanultam, nem voltak olyanok a jegyeim.

A mentális betegségemből kifolyólag egy mániám miatt elkezdtek érdekelni a számítógépek, elsősorban a vírusirtók, de ügyes voltam az office progikkal is, megtaláltam bennük a dolgokat. Önszorgalomból tanulgattam weblapkészítést, de túl lájtosan. Ez érettségi előtti évben volt, akkor járt hozzánk egy programozós magántanár. Szerettem az alkalmakat, de a rossz logikai készségem miatt a stringet és a tömböt se fogtam fel, a függvényeket már végképp nem.

Igazából a mentális katt miatt a vírusirtók érdekeltek kb 2 éven át mániákusan, de nem irányultam a programozás felé szívből és igazán.

A magántanár meg is mondta, hogy nem érzi rajtam, hogy ez az én irányom lenne, nem javasolja.

Eljött az érettségi ideje, választottam egy büfészakot.

Azt is igyekeztem lelkesen végezni, de az nem az én utam volt plusz a mentális kattom miatt sok esetben idétlenül viselkedtem és sok ember előtt lejárattam magam.

A szak végére már az egész nem érdekelt.

Majd diploma után családi okok, állást se kerestem.

Véget ért a családi ok, elhelyezkedtem adminisztrátorként.

Közben OKJ, ami az egyetemhez kapcsolódik és jogsi.

Nehéz időszak volt: gyász és sok teendő.

Tipikus hetem volt, hogy hétfőn ügyintézés, kedden OKJ, szerdán fogászat, csütörtökön OKJ és pénteken vezetés. Napközben persze a 42,5 óra meló.

A jogsi meglett, az OKJ-t követte egy másik, szintén a szakhoz kapcsolódó.

A gimi utolsó előtti évében vett programozós órák mély nyomot hagytak bennem, emlékeztem a változókra, ciklusokra stb.

Különösebben nem érdekelt a téma az évek alatt, de néha elgondolkoztam, hogyan működhetnek a szoftverek, hogyan rakják össze őket a változókkal, ciklusokkal, stb...

Talán az is szerepet játszott, hogy az ismerősi körömben aki szakmájában dolgozik (nem árufeltöltő, adatrögzítő stb) az nagyrészt szoftverfejlesztő.

Másfél éve jöttem ki az egyik interjúról a fent említett hármas végzettségemmel.

Rugalmas munkaidő, rettentő jó hangulat, közel is van, magyar multi, aránylag változatos munka...

De hiányzik valami. Nem elég kreatív. Én is kódolni szeretnék.

Az előző hármassal nem sikerült elhelyezkedni, de elkezdtem a programozást először autodidakta, majd OKJ-n (és közben autodidakta), majd egyetemen.

Nagyon szeretem, de nem vagyok elhivatott és bármikor fel tudnám adni.

Ugyanakkor a mentális betegségem habár ezerszer jobb, mint rég (mert küzdöttem meg mert jellemzője, hogy javul), de ott van, minden percemet rontja és sohase fogok tudni beilleszkedni.

Csak ezen a héten három nap is megfordult a fejemben, hogy csak azért nem követek el öngyilkosságot, mert nincs fájdalommentes biztos módszer.

Közel se biztos, hogy a tanulással elérem a célomat. Elfáradtam benne és úgy érzem, hogy eltékozoltam az életemet.

30-31 lennék, mire befejezem és mellette semmire sincs időm. Az egészségem pedig romokban. A testi és a lelki is.

Ma mondjuk este rajzolgattam és közben Risztov Éva interjúkat néztem. A legritkább, hogy erre ráérek akár vasárnap, mert közel minden időmben kódolok, tanulok.

Attól félek, hogy lesz 500 ezres fizetésem, de rákom is fiatalon, úgy, hogy 10 hónap párkapcsolatom volt össz és sohase éltem igazán.

Ugyanakkor a pénz nem boldogít, de csak megnyugtat, ha van.

Alapból gyűlölök dolgozni, de ha ezt mégis szeretném és a legfőbb álmom, a kertesház is valóra válna, talán megéri.... Talán.

De kb általános iskola 5. óta másról se szól az életem, mint kőkemény tanulásról és vagyok 27 éves...

Alsó középosztály, képesítést nem igénylő, olcsó munkaerő, fejlődést nem adó munkakör -- ebből próbálok kitörni.

Fél év fogyókúra -28kg, utána lassan félév edzés. Letettem a jogsit és az eddig albérletbe kiadott lakásunkat felújítom és odaköltözöm.

Úgy vittem végbe hogy csinálom...