Mitől kellene a legjobbnak lenniük a huszas éveinknek?
Mert nekem egy pokol.
Egyre rosszabb testi és lelki egészséggel, egyedülállóként, egyre kevesebb pénzzel (úgy számolom, hogy 2-3 hónap múlva nem lesz mit ennem).
Plusz a munkán, tanuláson kívül semmi más nem volt az életemben. Jó, évente 5 izgalmasabb program, de itt is a városomon belül gondoljatok egy délutánra. Például 2020 folyamán most lesz az első "extrább" programom.
Mitől kellene a legjobbnak lenni?
Amúgy is úgy gondolom, hogy a felnőtté válás, a talpraállás a legnehezbb lehet bárkinek.
Mit tehetnék máshogy?
Ti hogy látjátok ezt az egészet?
válasza:Nekem is a legrosszabbak voltak a húszas éveim. Stressz, gürizés, nélkülözés, szívás a barátságokkal, szívás a tanulmányokkal, szívás a pályakezdéssel, szívás azzal, hogy semmire nincs pénzem.
Valamikor 26 körül éreztem először, hogy igazán élek. Akkorra érett be minden az életemben. Szakmailag, párkapcsolatilag, mindenhogy.
válasza:Nekem 18-21 jó volt, utána szoptam rendesen. 30 vagyok, most kezd egy picit normalizálódni, de most is csóró vagyok.
Akkor jó, ha a szüleid vesznek egy lakást 18 évesen, csak tanulnod kell az egyetemen és nem kell mellette dolgoznod. Ha megengedhetik a szüleid, hogy utazgass, Erasmus, stb. Akkor biztos király időszak.
De az órákon elaludni mert éjszaka dolgoztál és kecsapos üres kenyeret enni az üres koli szobában nem az élet csúcsa.
válasza:utólag derült ki, hogy a 20-27 éves korom között depressziós voltam.. amiből érdekes módon mama lábaltam ki. és ezt egy céges pszichológus állapította meg.
Szóval igen, nehéz, de túl kell jutni rajta.
Az élet nem egyszerű.
válasza:Szerintem se törvényszerű.
Nekem például a gimis éveim voltak a legjobbak.
válasza:Nincs olyan, hogy "legjobb" hiszen mindenkinek más az élete, más a célja, más a háttere.
De hogy kritikus legyek:
Mitől romlik a testi egészséged? Azért 20-30 éves emberek de még 40+ is simán erejük teljében lehetnek.
Mitől romlik a "lelki" egészséged? Fejlődni kell, önismeretre szert tenni, elcsépelt szöveg, de az önsajnálat semmire nem visz.
válasza:Amúgy legtöbb ismerősömet nézve 25-30 között:
Beindult a karrierjük.
Lett párjuk, házasodtak.
Jön az első gyerek, van akinek kettő is.
Saját lakás, többségnek hitellel ugyan de saját.
Alapvetően elértek egy "átlag magyar" szintet.
Ha magamat nézem 30 évesen:
Van jó munkahelyem, relatív jó 400+ ezer fizetésem.
Van céges autóm, utazgathatok.
Van megtakarításom.
Van hobbim, céljaim, amik kikapcsolnak, és új embereket ismerhetek meg.
Lesz 1-2 év és belevágok a saját lakás projektbe. Nem kacsalábon forgó ház, de saját.
Egyedül párkapcsolat terén érzem a hiányt, cserébe viszont megismertem önmagam és sokkal nyitottabb vagyok új ismeretségek felé, így nem érzem magam annyira egyedül sem.
Én mindenkitől azt hallom, hogy már 30 felé hanyatlik a testi egészség, erőnlét, memória.
Nekem 5 összefüggő perc sincs, amikor teljesen jól érezném magam, azaz se a gyomrom nem ég, se ... elnézést kérek, szélgörcsöm nincs, se a torkommal nincs gond, se nem viszket valamim, még levegőt is kapok, se esetleg valami egyéb. Plusz ha az emberek lépcsőzni, emelkedőn menni látnak, mindenki elküld orvoshoz. Nyugalmi EKG-m pár hónapja is volt, szívultrahang másfél éve, bár az érdekes számokat hozott, de itt más baj (is) lehet.
- A karrierem valószínűleg sohasem fog beindulni.
- Párkapcsolatom nincs, a lelkiállapotom nem megfelelő (tényleg nem) és időm sincs. Tényleg nincs munka és egyetem mellett.
- Pénzem semennyi sincs. Ha valaki azt mondja 10 évvel ezelőtt, hogy közel 30 évesen C-type töltőkábelen, számítógépegéren és pólókon fogok spórolni, főleg ennyi tanulás és küzdelem után, hát képen röhögöm.
- A baráti kapcsolatokkal én is küszködöm, egyrészt mert mindenki elfoglalt és mindenkinek szr az élete, másrészt a mentális problémáim miatt (a rosszkedv csak egy dolog, vannak születésem óta betegségeim).
- Szabadidőm nincs, amennyit pedig csinálok tanulás vagy alvás rovására, abban csak punnyadni van erőm. Van, hogy kvázi már leáll az agyműködésem, csoda, hogy a zebrán át bírok menni vagy a villamoson ébren maradni.
- Jó lenne gyermekeket szülni, de ki fogok futni az időből. Egészségileg is. Plusz jó alapos terápia kellene előtte hozzá, és persze élni. 31 évesen diplomázok úgy, hogy addig nem túráztam, nem utaztam, nem hobbiztam, nem jártam moziba, színházba... Olyan karrierem lenne ráadásul, aminek vége, ha pár év kihagyás van. Tehát ha szülök, akkor kvázi feleslegesen tanultam. Ja és a kőkemény terápia után is vagy alkalmas lennék anyának, vagy nem. Például az én anyám se alkalmas rá, egyet elvettek tőle (én), két életet tönkretett viszont.
Gyerek nélkül viszont mit ér az élet?
De ha rá tudtok mutatni bármire ez alapján, hogy min változtassak... nem is holnap, mert akkor már nem lesz belőle semmi, hanem még ma, akkor megígérem, sőt, esküszöm, hogy megteszem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!