Miért nem élhetek csendben és megértésben nem pedig ebben? Többi lent

Édesanyámról lenne szó aki folyamatosan csak ordibál velem is meg az öcsémmel is. Őszintén mindig ez ment. Emlékszem mikor kisebb voltam még hozzám is ütött sokszor elég durván aztán miután az öcsém megszületett abba hagyta de akkor már csak az ordibálás maradt. Próbálok megfelelni mindenkinek de nem megy, gyakorlatilag mindig csak a hibát keresi bennem meg hasonlítgat másokhoz. Elnéztem hogy az ismerőseim közül mindenki az édesanyjában bízik meg a legjobban meg vele beszélnek meg mindent... én meg aligha bele akarok kezdeni azt mondja hogy velem van a baj mindig... egy csendes lány vagyok aki nem szereti a zajt s próbál megfelelni mindenkinek de ahogy mondtam nem megy. Bármit kérdezek/mondok kiakad s akkor ordít mindig.

Édesapámmal is sokat veszekednek meg folyamat belekötnek egymásba.

Én már nem is tudom hogy mit tegyek vagy mi okozza ezt hogy folyamat csak a kiabálás meg ezek...

Sokszor úgy éreztem már hogy igazából nem szeret vagy nem tudom...

(Bocsi ha kicsit értelmetlen a szöveg csak nem is tudom hogy fogalmazzak annyira nehéz erről beszélni...)

Köszönöm a válaszokat!