Szerintetek meg fogom bánni ha nem jelentkezem egyetemre? Egyáltalán a személyiségemből ítélve oda való vagyok?

Sokáig úgy volt, hogy szeretnék egyetemre menni, azt is tudtam, hogy milyen szakra. Ez a nézőpont 11.-ben, azaz idén változott meg. Rájöttem, hogy ugyanazon munkakörben dolgozhatok egy 1,5 - 2éves OKJ elvégzése után is, így elkényelmesedtem. Közben rájöttem arra is, hogy OKJ-ra elég egy szimpla érettségi, tehát elég ha mindenből a minimumot hoznom. Természetesen anyám mikor ezt megtudta, teljesen bepöccent és a képembe vágta, hogy "mivan!? Rájöttél, hogy van egy egyszerűbb út és máris eldobtad az álmaidat?"

Nem az álmaimat dobtam el, mert ugyanazt fogom végezni csak 300 ezer forint helyett 200-250-et fogok keresni havonta. Nekem az a plusz 50-100 ezer forint nem ér annyit, hogy a lelkemet kiteperjem egyetemen, mert habár igaz 4 éves képzés, de állítólag 4 év alatt bukás nélkül a hallgatók 1%-a végzi el az egyetemet. Általában 6 évre szokott hosszabbodni. Továbbá pedig azt is mesélte egy végzős nekem nyílt napon, hogy sokan akik elvégzik, azok közül a legtöbben nem abban a pozícióban fognak dolgozni ami a valódi hivatásuk, mert nincs szabad álláslehetőség. Állítólag csak "kihalási" úton lehet bekerülni. Egyszóval ha valaki nyugdíjba megy vagy ne adj isten meghal abból a pozícióból.

OKJ-val pedig már 2 hónap után folyamatosan dolgozhatok annyi különbséggel, hogy még nem vagyok szakmabeli, de a sok biokémia meg biofizika helyett legalább gyakorlatozhatunk.

Most egy kicsit mesélek a tanulmányaim hanyatlásáról: 8. Osztályt úgy végeztem el, hogy egy gyenge 4-es tanuló voltam. Egyetlen darab kettesem volt, az is matematikából. Ezt követően 0.évfolyamban 4,72 es átlaggal vitorláztam be és gazdagabb lettem egy angol középfokú nyelvvizsgával. 9.-ben már csak 4,10 körüli volt az átlagom, de még kitartó voltam. 10.-ben már gyengébb voltam, főleg év végén. Kémiából majdnem megbuktam, közben kiderült, hogy matematikából azonnali felmentésre van szükségem. (beadtam a tanárnak egy dolgozatot és mikor meglátta azonnal vizsgálatra küldött, megérezte, hogy orvosi eset vagyok) Ekkor már tudtam, hogy azon az egyetemen méginkább szenvednék, mert habár igaz, hogy nem tanítanak ott matekot, de statisztika tantárgyam lett volna ami igényel matematikát. Év végén 3,58 as átlaggal vitorláztam be. Idén pedig félévkor már csak 3,02 lettem. Teljesen úgy érzem, hogy minden szusszom elfogyott és már nem bírom tovább a gimnáziumot. Unom már a sok évszámot, csatát, politikát töriből. Magyarból unom a sok költőt, verseket. Egyedül a biológia ami érdekel, de most növénytan van amit gyűlölök így abból sem igazán tanulok. Hát igen, nem csal titkot, leeresztettem teljesen. A társaság amiben vagyok/voltam az sem volt a legjobb. 9.-től kezdve van 1-2 osztálytársam aki észrevesz ugyan, de az esetek többségében amikor hozzám szólnak, olyan megjegyzéseket tesznek, hogy: "a f**zomat ráhúzom a fejedre, szétverem a fejedet, neked soha nem lesz gyereked, stb, stb..."

Igazából annyira nem hatnak meg, de amikor eszembe jut akkor belegondolok, hogy mi a francért járok én még ilyen közösségbe, húztam már volna el onnan 9.-be egy normálisabb közösségbe. Dehát nem csak én tűrtem neki, rajtam kívül még néhány osztálytársamnak szintúgy ilyen megjegyzéseket tesznek. Ez az oka annsk, hogy nem szeretnék egy olyan szakmunkát kitanulni, mint kőműves vagy asztalos (mert mondták, hogy ilyen hozzáállással ami nekem van, ilyen szakmákat ajánlanak). Ilyen helyeken elég jó eséllyel ilyen emberek vesznek körül akiket fent említettem.

Szerintetek bele kellene vágnom egyetembe? Mit javasoltok?

Bocsánatot kérek a hosszú szövegért és a gyenge minőségű megfogalmazásért. Köszönöm szépen mindenkinek aki végig olvassa és válaszol! :)