Ti mibe égtetek ki?

Én a tanulandó szakmámba, amiből rövidesen vizsgázok, egyben a mostani vizsgaidőszakba.

Megjegyzem, nem ebben szeretnék elhelyezkedni, független attól, hogy a másokkal való empatikus bánásmód könnyen, magától értetődően megy az idősekkel, csak pl: a mostani helyzetben is simán találnék munkát a jövőben.

Visszatérve...

Imádok olvasni, rajzolni, írni, festeni, olykor a varrás is elkap, mégsem csináltam egyiket sem hónapok óta! Most meg van ez a vírus is. Eljutottam oda, hogy gazdag szókincsem leamortizálódott és normálisan beszélgetni se tudok, mert túl sok mondhat lehetőség ugrik be, és akkor kb úgy hangzik az egész, mintha nem tudnék beszélni, mert minimum az elejét elrontom. Pedig nagyon jó a beszélőkém, szeretnek velem beszélgetni azok, akikkel megtaláljuk az összhangot és nem csak illemből vagy unalomból állnak szóba velem. Belefáradtam ebbe az egészbe. Már rettenetesen szeretném elkezdeni az érettségi felkészítőt, de előtte még túl kell lennem sikerrel a vizsgákon, amiktől finoman kifejezve f**ok. Szeretnék már végre nyugodt szívvel elolvasni egy, vagy kettő, esetleg három könyvet egy nap, vagy csak egyet, utána meg rajzolni, és ha úgy tartja kedvem akkor írni is. Mindig, amikor elkezdeném bármelyiket, lelkiismeret furdalásom van, hogy tanulni kellene. Így is valaminek szólnia kell tanulás alatt, különben nem tudnék megmaradni egy helyben.

Év közben már volt egyszer olyan időszakom, amikor nem mentem kb két hétig, mert már annyira nem bírtam tovább hallgatni az egyik tanárnőm karattyolását a vizsga fontosságáról, az estisekhez való összehasonlításról, a kioktatásról, hogy tanulni kellene, meg vizsga így, vizsga úgy. Basszus, kilencedik óta ez megy, és mi tudjuk a legjobban, akik megmaradtak utolsó évre, hogy a vizsga mennyire fontos a jövőnk szempontjából, erre minden órán el kell mondani, de bátorítás az semmi. A gyakorlati napokba is belefáradtam, amikor a csótányos idősek otthonába kellett menni és azt figyelni minden falon és a padlón, de még a bútorokon is, hogy hol van csótány, illetve kikerülni a bent sétáló galambokat a folyosón. Hála a vírusnak, szerencsére nem ott lesz a gyakorlati vizsgánk. Elhúztam gyakszin egy éjjeli szekrényt és hat csótány szaladt ki alóla. Szívemhez kaptam volna a kezemet, ha nem éppen pisis gumikesztyű van rajtam.

Szeretnék tovább lépni az egészségügyből.

Szerencsére ez múló állapot, de addig is, míg eljutok oda, túl kell élni.

Aztán úgyis lesz még sok olyan, amibe belefáradok, de ez azt hiszem az élet sötét része.

18/l

Amúgy, a mentálhigiénés tanárnőm mondta, a jövőre nézve, hogy amikor eljutunk oda, hogy ideggel megyünk be pl: kórházba, és nehezen fogjuk vissza magunkat, hogy a beteget vagy a családtagot ne osszuk ki, akik aznap a századikok akik kérdeznek valamit vagy nem tetszik nekik valami, és már lelkileg kivagyunk, akkor mondjuk fel, kérjünk szabadságot vagy kezdjünk valami újba. Ő 12 év után hagyta ott a munkahelyét, mert bár szerette, néhány munkatárs úgy megszégyenített meg bánt néhány gyerekkel, hogy azt nem bírta nézni, de tenni se tehetett semmit, így inkább tovább állt.

18/l

(Fogalmam sincs ki az a pasi. Soha nem is hallottam róla)

Költő vagy? Egy 29 éves, és több millió könyvet adtál ki? Attól fáradtál le, hogy magyar vagy? Vagy, mert nem vagy sikeres? Vagy, mert nem téged olvasnak?

Egy művészt sem hallottam még így beszélni. Nem is értem teljesen mit csinálsz.

Az emberek gyűlöletébe fáradtam el. Olyanokról mondanak véleményt, akit nem ismernek. De csak, azért is elmondja, hogy ő mennyire utálja.

Abba fáradtam bele hogy nagyjából semmi értelme az életemnek,szomorú de még csak 22 éves vagyok.

Értelmetlen amit csinálok,kapok egy címet én el megyek oda,felrakják a motyót ami sokszor 1-5 db raklap vagy szimplán csak 1 doboz,ezeket le kötöm, megtervezem az utat majd kevés idő alatt le kell vezetni 1000-3300 km,nyilván megállok pihenni általában ki van számolva mennyi idő alatt lehet teljesíteni? csak a torlódást,baleset, hatósági ellenőrzések,határ átlepést nem európai uniós országokba vámolás például (Svájc,Bosznia Hercegovina,Albánia,Ukrajna,Fehéroroszország, Oroszország stb.) ahol lassabban mennek a dolgok ezeket nem számolják bele,sietek hogy ott legyek időre majd le sem sz.rnak, várakoztatnak több órán keresztül, ha meg kések 5-15 percet ki vannak akadva ezt mégis hogy képzelem?

Késésekből általában nyugaton szokott baj lenni,keleten el nézik és sokszor kevesebbek az emberek mint nyugaton, például délen Boszniában nagyon segítőkészek az emberek,nem drága semmi és finomak az ételek is.

Szóval értelmetlenül bolyongok a világ egyes részein,szeretek vezetni,engem már csak az tart életben hogy olyan helyekre juthatok el ahova például gyár,biztonsági őri melósként soha, szeretem a tenger illatát, hangját és csak úgy nézni.

Túl sok az álszent ember és kevés áll ki normális dolgokért. A legtöbb emberrel nem igazán lehet komolyan beszélgetni, mert képtelenek vitázni és kilépni a beszűkült gondolkodásmódjukból. Az elfogadás hiánya is zavar.

Ehhez jön még hozzá, hogy hiába jók a képességeim, de nincs kapcsolati tőkém és háttérszelem, a környéken meg kevés a jó meló. Kb. esélytelen még, hogy különköltözzek, amíg nem lesz meg a diplomám. Erre jön még rá, hogy az egyetemen 1 tanár miatt csúszok már pár féléve.