Mi volt az a pont az életedben, amikor 180 fokos fordulatot vettek a dolgok? Aminek következtében elkezdett kialakulni a mostani életed, személyiséged, életkörülményeid?

Megismertem a férjem.

Addig például teljesen elfogadhatónak tartottam, hogy a családtagok titkolóznak egymással. Megdöbbentett az az őszintesség, odaadás, ami az ő családjában volt.

Sokáig egy nagy rakat semminek éreztem magam, mert a környezetem ezt sugallta felém.

A legnagyobb változást az életemben a költözés hozta meg. Kiszakadtam a régi környezetből és teljesen új életet kezdtem. Tiszta lappal indultam és mindent úgy alakíthattam, ahogy szerettem volna.

Elégedett vagyok az életemmel.

Párkapcsolati kudarcok, zsákutcák.

Értelemszerűen nem örülök nekik

Nagyon sok hasonló kérdésnél részleteztem már, úgyhogy most csak rövid leszek: a legutóbbi szeptemberi budapestre költözésem.

Amilyen kiégett, életunt mindennapokat éltem meg még vidéken, mára annyira felpezsdült az életem legtöbb téren. Végre ismét motiváltan és tervekkel tele ébredek fel reggelente, na meg már a munkába indulás előtt sem azon agyalok, hogy inkább felakasztom magam :D

Életem egyik legjobb döntése volt.

26/F

Az egyik az volt, amikor a szakdolgozatomat írtam és a külső konzulensem anélkül, hogy igazán ismert volna a kezembe adott egy könyvet, hogy ezt olvassam el. Elolvastam. Most, 7 évvel később elolvastam újra és rájöttem, hogy ez a könyv megváltoztatta az életemet. Rájöttem, hogy miért nem tudtam hosszútávú, normális emberi kapcsolatokat fenntartani és tudat alatt is formálódtam benne.

A másik egy autóbaleset volt 4 éve. Teljesen groteszk életképem és életmódom volt előtte, aztán egyszercsak megtörtént. Könnyen megúsztam, de hetekig emésztettem a helyzetet. Többnyire azt, hogy meghalhattam volna, vagy megölhettem volna valakit. Megéri-e így élnem? Kialvatlanul, idegesen, a munkának, rengeteget túlórázva, stresszesen. Nem, nem éri meg. Azóta a munkaidőm végén szó szerint kiesik a toll a kezemből. Nem erről szól az életem, hiszen annyi csodás dolog van a világon.