Mit tegyek, ha félek diákmunkát vállalni vagy szakmai gyakorlatra menni?

Fiatal vagy még, nem lesznek akkorák az elvárások. Egyszerűen nincs honnan zuhanni. Ilyenkor még nem ciki kérdezni, bénázni. Az átlagember ezt megérti, nem hülyék. Évente találkozhatnak hasonló fiatalokkal. Biztos találsz valami "egyszerűbb" melót, pl. takarítás ahonnan kezdhetsz. Vagy megpróbálhatsz a haveroddal együtt elmenni valahova. Diákmunkába sokszor vesznek fel több embert egyszerre.

Plusz nem vagy te olyan hülye hogy legalább az átlagember szintjét ne hoznád egy munkahelyen... (valszeg ügyesebb is vagy)

Ez egyébként egy mentális állapot és meg van az ellentéte is. Amikor az emberek csúcs helyekre adogatják be a jelentkezésüket és aztán megvannak sértődve ha nem veszik fel őket vagy ott vannak és nem tudnak teljesíteni (nincs meg a tapasztalat, szakma, stb). Neked önbizalomhiányod van, gondolj bele milyen hülyék vannak. Trump az USA elnöke könyörgöm. Akkor te ennyit simán megcsinálsz. :)

Az álláshirdetésnek az a feladata, hogy tájékoztasson arról, mire kell képesnek lenned ahhoz, hogy ellásd ott a feladatod. Vannak a bátrabbak, akik már akkor is jelentkeznek, ha csak az elvárások fele igaz rájuk (és van, hogy be is jön nekik, mert sok álláshirdetés túlzó) és vannak, akik a biztosra mennek. Néhány gondolat ezzel kapcsolatban:

Az, hogy a cég felvesz egy inkompetens embert annak ellenére, hogy az az ember nem rejtett semmit véka alá az interjún, az ő szegénységi bizonyítványa is.

Diákként a legkönnyebb próbálkozni, mert hivatalosan az adott szövetkezetnél vagy alkalmazott, nem a cégnél, így az ő felelősségük is, hogy mit nyújtanak a cégnek. És mint olyan, tisztában vannak vele, hogy mit tud(hat) egy diák. Nem várnak komoly szakmai dolgokat egy kezdőtől, akitől meg igen, azt tesztelik az interjún vagy előtte.

Ha bejön a rémálmod és ki is rúgnak, akkor mi van? Legalább szereztél x hónap szakmai tapasztalatot és beállíthatod úgy a következő interjún, hogy nem voltál elég képzett a munkához és a tanulmányaid mellett nem tudtad magad odatenni úgy, ahogy szerették volna. Ezt ebben a formában nem fogja rossz szemmel nézni a jövőbeli munkaadód sem szerintem.

Amivel elbukhatsz egyedül, az a megbízhatatlanság és az igénytelenség, ez pedig rajtad múlik. Én őszintén két emberről tudok, akiket diákként/gyakornokként kivágtak, az egyiket azért, mert rendszeresen mondta le az utolsó pillanatban a munkanapjait és össze-vissza járt be, ezért nem lehetett számítani rá és előre kalkulálni, hogy mikor van ott. A másik pedig konkrétan lopott az adott helyről, ráadásul nem kis értékben.

Személyes tapasztalat:

Mikor én jelentkeztem egy állásra, a feltételek háromnegyedének feleltem csak meg. De úgy voltam vele, mit veszthetek, szóval jelentkeztem. Az adott szövetkezetnél 3 tesztet töltöttek ki velem (nyelvi teszt volt, illetve két (a munka során használt) technológiával kapcsolatos, illetve elbeszélgettek velem. Miután ez megvolt és a tesztek alapján megfelelőnek tűntem, csak akkor továbbították az önéletrajzom az adott céghez. A cég ezután két körön keresztül interjúztatott, majd utána vettek fel. Szóval azért aki annyira nem alkalmas, az már kihullik az elején szerintem, mert azért szűrnek. A munkahelyemen baromi toleránsak voltak, betanítottak az adott munkára, nálunk volt mentoring is, így felkészítettek arra, hogy egy komolyabb munkakörbe át tudjak majd lépni. Nem dobtak oda feladatot, hogy "oldd meg nesze", inkább csak azt várták el, hogy ha papíron értek egy programhoz, akkor ne az legyen, hogy már a fájl létrehozásával is őket cseszegessem az adott programban, hanem nagyrészt önállóan haladjak (ahogy ezt a tesztjeim biztosították számukra). És egyébként türelmesek voltak és megértőek, volt rendszeres visszajelzés és ha kaptam is negatív kritikát, nem akkor, mikor már nem tudtam mit tenni ellene, hanem hagyták, hogy korrigáljak.

Szerintem ne parázz, a felnőtt munkaerőpiac egy nullkilométeres kezdő esetében sokkal lelketlenebb. Épp ezért törekedj arra, hogy még a hallgatói jogviszony szárnya alatt belerázódj az alapvető dolgokba és legyen legalább egy hely, aminek a nevét be tudod írni az önéletrajzodba, mire odakerülsz, hogy felnőtt munkavállaló leszel. Hidd el, nekem is olyan lehetetlen volt az első álláskeresés és annyi dolgon paráztam. De mikor ott leszel, csak nevetni fogsz a mostani önmagadon (és rájössz, hogy milyen az igazán szar munkaerő, csak azokban az emberekben fel sem merül a kérdés, hogy esetleg azok-e).

Sok siker hozzá!