Hogyan vegyük rá, hogy pszichológushoz forduljon? (Bővebben lent)
Az unokatestvérem anyukája már évek óta ingadozik két lelkiállapot között. Periódikusan változik nála a mindenkivel kötekedő, gyűlölködő, önsajnáltató énje és a boldog, szerelmes, kiegyensúlyozottnak látszó személyisége. Mi ahogy utána néztünk a témában leginkább a mániás depresszió az esélyes, de nem akarunk önjelölt pszichológusok lenni, mondjuk azt, hogy nem tudjuk mi a baja.
Ez a két személyiség időről időre változik. Köztes állapot körülbelül sosincs. Amikor bekattan nála valami, olyankor leginkább a férjét gyűlöli, mindennek elhordja, ott hagyja az állását, hetekig csak azt lehet tőle hallani, hogy üvöltözik mindenkivel és belemerül a saját önsajnálatába. Ha valaki ilyenkor nem asszisztál az ő megborulásához, azzal megszakítja a kapcsolatot, kitörli az ismerősei közül, letiltja. Ezután pedig általában megnyugszik, ahogy letelt a pár hét, esetleg egy hónap akkor jön az, hogy ő nagyon szerelmes, ő nagyon boldog, neki mindene megvan. Ez ilyenkor egyik napról a másikra változik át nála.
Ezt sajnos már a környezete sem tudja tolerálni, főleg azok akiket még nem mart el maga mellől.
Ilyenkor többször felvetettük, hogy fel kellene keresnie egy pszichológust, hiszen amilyen pitiáner dolgokból kiindulnak ezek a periódusok az biztos valami lelki okból jöhet. Csakhogy ilyenkor azt üvölti, hogy nem őrült, neki nincs szüksége orvosra. Hiába próbáltuk megértetni vele, hogy senki sem gondolja ezt, de segítségre szorul. Egyszerűen ilyenkor hajthatatlan. Csakhogy ez már a családja életét is tönkre vágja. Hiába nagyok a gyerekek, nekik kell ezt majdhogynem napi szinten elviselniük, ami szintén nem egészséges.
Valakinek esetleg volt hasonló élménye? Mivel vehetnénk rá, hogy kezdjen magával valamit? Hogy bírjuk rá, hogy forduljon segítséghez?
A válaszokat előre is köszönöm!
24/L
válasza: válasza:Sajnos ez a kemeny, hogy hacsak nem koz-es onveszelyes, sajat belatasa kell hozza.
Amugy szerintem Borderline szemelyisegzavara van, ami annyira durva, sajat elet, egzisztencia tonkretetele mellett hozzatartozok is megszenvedik.
En viszont fiatalon beismertem, hogy akarok segitseget. Gyogyszer adta oda a normalis eletemet, es husz ev szedes utan vannak visszaeseseim, de mar kivulrol is latom magam, es visszakormanyzom magam.
Orvost, szakorvost is megkerdezhettek, de attol tartok, akitol a legjobban elfogadja adott pillanatban, annak kellene ravezetni, hogy egyezzen bele.
Sajnos az a probléma, hogy amikor éppen tart az őrjöngő fázis akkor a legkisebb megszólalásra is ugrani tud. Így olyankor egyáltalán nem fogadja el azt, hogy ez nem normális. Ilyenkor teljes mértékben megvan győződve arról, hogy minden, amit tesz és mond az jó és helyes. Megkérdezték már erről többször és mindig azt mondta, hogy igen, szerinte nincs probléma ezzel.
Sajnos ahogy telnek az évek egyre nehezebb kezelni ezeket, egyre kirívóbb dolgokat mond vagy tesz. Ilyenkor mindenkit bánt, akit csak tud. Mármint szóval. Később pedig szinte nem is emlékszik arra, hogy ezeket mondta vagy csak letagadja. Sokat gondolkoztunk rajta, hogy vajon csak a dühből kimondott szavakra nem emlékszik vagy el sem jut a tudatáig, hogy mit művel.
Könnyű lenne azt mondani, hogy figyelmen kívül kell hagyni, majd lenyugszik. Volt idő, mikor így kezelte mindenki. Csak azért mikor az embert hosszabb ideig éri ez a folyamatos inger akkor egy idő után nem tud tovább tűrni. Úgy meg nem élheti le az életet senki, hogy pár havonta hetekig kell kerülgetni a másikat.
Én mindenképpen javasolnám a szakember bevonását ebbe, de míg ő nem látja be, hogy ez a probléma, addig sajnos nem tudunk mit kezdeni vele.
válasza:Az előttem szólók már leírták a véleményem.
Én mindenképpen a saját pszichés jóllétemet helyezném előtérbe az övével szemben ha ennyire nincs belátással.
Amikor üvöltözik én beülnék az autóba és elmennék.
Én esetleg akkor próbálkoznék meg vele amikor ő jól van.
Ha letagadja/ nem emlékszik arra érdemes lenne bizonyítékot készíteni és szembesíteni vele.
Ha nem éltek egy háztartásban, én őszintén megmondom, egy ponton túl már nem foglalkoznék az ő lelkivilágával, hanem inkább a sajátommal és kitenném az életemből. Nem a ti dolgotok és nem a ti problémátok. Ha ennyire nem fogadja el a segítséget, akkor segítsetek magatokon azzal, hogy nem borultok ki pszichésen ti is tőle.
Ha egy háztartásban éltek, ezt bonyolultabb megoldani.
Ez lehet gonoszul hangzik és nagyon nehéz főleg ha közeli hozzátartozó, de én így gondolom, hogy egy ponton túl már ez van :(
Az is lehet, hogy ettől kapna észhez.
válasza:Pardon, figyelmetlenül olvastam el.
A férj helyében leültetném és ultimátumot adnék neki. Megszabnék egy időpontot. Ha nem keres segítséget addig, elválnék a saját és gyermekeim érdekében.
16 és 19 évesek, tehát tényleg elég nagyok.
Megszakítani sem szeretnénk a kapcsolatot, mivel nagyon jó viszonyban vagyunk az egész családdal. Napi szinten beszélünk az unokatestvéreimmel is, ha hazajövök vidékre mindig együtt vagyunk. Tehát semmiképpen sem szeretném, hogy emiatt megromoljon a kapcsolatunk. Illetve segíteni is szeretnék nekik, hiszen ez nekik sem jó.
Az ultimátumos talán jó lenne. Akkor lehet megijedne a dologtól kicsit. Köszönöm az eddigi válaszokat!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!