Introvertáltak, nem irigykedtek a távoktatásban résztvevő diákokra/hallgatókra? Nekem pokol volt bejárnom minden nap a gyökér osztályom közé és az előadókba is, két kezem összetettem volna, ha távoktatás lehetett volna.

Jelen, olyan vagyok mint te.

Nem biztos, hogy kell irigykedni.... Én introvertált vagyok és tavasszal még én is pozitívumként tekintettem a távoktatásra, de már nagyon nem és számomra is inkább megterhelő, kifejezetten rossz hatással van rám. Egyedül annak örülök, hogy mivel hazaköltözhettem most jobb vagy kényelmesebb és kellemesebb körülmények között lakhatok, van saját privát szférám, csend van, nyugalom és el tudok vonulni egyedül (kolis voltam, négyen laktunk együtt). Ugyanakkor nekem már nagyon hiányzik az, hogy bejárjak az óráimra, mert ez is egy tök jó napi program volt. Ott rendszeresen tudtam személyesen találkozni azzal az egy-két emberrel, baráttal, akivel tök jól el tudtam beszélgetni. Sokszor bent maradtam az egyetemen/könyvtárban tanulni. Nekem ez sokat jelentett, motivált, támogatott és ezerszer jobb volt a hangulatom, a közérzetem, minden. Most viszont egész nap otthon ülök, el vagyok zárva mindentől, megszakadtak az emberi kapcsolatok, élőben szinte alig kommunikálok valakivel stb., stb., ez pedig engem nagyon megvisel. Szeptemberben nálunk megindult a jelenléti oktatás, de már akkor is nagyon furcsa volt újra emberek közé menni... szorongtam, nehezebben tudtam kommunikálni, féltem tőle, nagyon rossz volt. Ha pedig ez így folytatódik tovább, akkor csak rosszabb lesz.

Plusz, annyit még hozzátennék, hogy nekem introvertáltként a digitális oktatás sem sokkal jobb. Engem kifejezetten frusztrál, hogy 90 perceket ülök a gép előtt bekacsolt kamerával és egy tök üres szobában kell a gépnek beszélnem, ha éppen előadást tartok. Nekem ez is inkább rosszabb.

Én még egyetemre járok és nagyon örülök, hogy távoktatás van. Gyűlöltem bejárni. Az utolsó másfél évben így nem kellett bejárnom