Érzetétek már ezeket, nagyon furcsák?

Sok csalódás ért az életeben, ezek lehetnek a kiváltó okok, az érzületeim a következők:

1.) SZEX

Sokszor úgy érzem főleg amikor csinálom, hogy milyen hülyeség az egész. Olyan méltatlan. Arra én is gondoltam hogy a vallás miatt lehet, de ez ennél több. Olyan szánalmas érzést érzek, mikor vágyakozom, hogy még ez is... Olyan idétlen és nevetséges hogy valaki nő vagy férfi és egyik dolog beleillik a másikba. És ez a szerelem beteljesülése. Talán nem lesz sok ember aki megérti, mert manapság a szex a minden. Hogy úgy mondjam persze jólesik azzal a személlyel akit kívánok de utána mindig ezt érzem. Nem frusztráció, nem lelki sérülés inkább valamire való ráeszmélés: mint egy színdarabban ami első ránézésre dráma de aztán rájössz hogy csak sötét humorral teli komédia. Jó meg minden de valahol rettentő szánalmasnak érzem és tartom, hogy ez a szerelem csúcsa, beteljesülése, (vagy csak egy jó numera.)

2.)TÁRSADALOM

Sokszor azt érzem, hogy a fejlődés, csak elméleti síkon a fejünkben ment végig és a korok csak kivetülései a fejlődésünknek. De ugyanakkor azt is érzem, hogy hiába vagyunk a az űrkorban, valahogy az értelmünk csak nem akar fejlődni, mintha az beragadt volna a bronzkorban. Mintha az egész szisztéma úgy lenne kitalálva, hogy kiszállhatsz belőle, de akkor be fogsz kattanni, mert az egész egy illúzió, a társadalom, a fejlődés, a divat minden. Minden olcsó színháznak tűnik nekem, az élet szituációi, amiket lejátszunk falak között, különböző színhelyeken.

3.)IDŐ

Régen azt képzeltem, hogy az idő, olyan mint a plazma, folyik körülöttünk, áthatja a világegyetemet. Régebben sokkal sűrűbbnek éreztem a létet. Mintha lett volna valami kötőanyag a dolgok és fogalmak között. Ma ezt már nem érzem. Mintha minden relatívvá vált volna, nincsen meg a kapocs a fizikai dolog és annak elméleti, idea beli párja között. Én úgy látom a világot ahogy van. Például Egy ház nekem négy fal plusz tető, és nem a Fogalmi ház, ami a legtöbb embernek. A szobámat se úgy látom, hogy ez a szobám és kész- mint régen- hanem ahogy van, dolgokat a térben melyet nem köt össze semmi. Voltak olyan élményeim mikor szinte éreztem, nincs idő csak azáltal, hogy forog a föld és ez a fejünkben idővé változik.

Nem tudom, hogy a nőhiánytól van e, de a világnak a az inverzéjét látom, ha ez érthető.