Hogyan vegyem rá a szüleimet, hogy elengedjenek külföldre egyetemre?

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a párizsi egyetemek jobbak, mint az itthoniak.

Párizsban egyébként sem életbiztosítás.

Itthon a legtöbb egyetemünkön több külföldi, köztük nyugat-európai tanul, mint honi.

Karikó Katalin és az összes magyar kollégája, akik részt vettek a kutatásban, itthon szerezték a diplomájukat.

anyuci pici babája sehogy nem fog külföldre menni, mert ott anyuci nem fog tudni neki segíteni bekötni a cipőfűzőjét.

megoldás: becsomagolod a bőröndödet, megveszed a jegyed, majd közlöd velük, hogy indulsz. mire leérettségizel nagykorú leszel, azt csinálsz amit akarsz. nincs szükséged az engedélyükre.

Annyira bírom itt gyakorin ezeket a "nagykorú vagy, nincs szükség az engedélyükre" szövegeket. Itt mindenkinek ennyire szar a kapcsolata a szüleivel? Az önállósodás és a felnőttévállás azért egy graduális folyamat, nem a 18. születésnapon történik hirtelen. Beszélgetni, érvelni az álláspontod mellett, megpróbálni meggyőzni a szüleidet dolgokról és kompromisszumokat kötni nem rossz dolog, hiába állítjátok be annak.

Az embereknek pedig igenis változhat a véleménye értelmes párbeszéd következtében. Néhány éve nálam is elképzelhetetlen lett volna, hogy külföldön tanuljak egyetemen családi támogatással, végül meggyőztem őket. Kicsit egészségesebb, mint bepakolni a bőröndöt és mondani, hogy csá. Az utóbbit biztosan megsínyli a viszony.

Beszéld meg velük, de csak szépen lassan adagolva.

Ha tudsz olyan szinten franciául/angolul (attól függ milyen nyelven lesz a képzés) hogy be mered vállalni ÉS támogatnak anyagilag, akkor hajrá!

Abban igazuk van, hogy segíteni valóban nehéz ha párezer kilóméterre odébb van valaki, az egyetem amúgy is nagy váltás, hát még a külföld.

Ha kellően önállónak érzed magad: magadra főzöl, mosol, bevásárolsz, takarítasz (igen, ezek nem mindenki számára evidens dolgok) és bírod a hatalmas stresszt amit egy nagyon más környezet produkál, akkor hajrá. Illetve pénzügyileg is kalkulálni kell rendesen, mert koli+kaja+minden más itthoni fizetésekből nagyon drága, ha nem egyből kifizethetetlen. Tandíjról nem is beszélve ha fizetős a képzés.

Ösztöndíjat nézz mindenképp, mert friss hallgatóként külföldön még diákmunkát is vállalni 18-19 évesen, hogy legyen saját bevételed (amennyiben a szülők nem tudnak mindent finanszírozni) nem életbiztosítás. Ha a szüleid nem tudnak segíteni anyagilag mindenben, akkor külföldi diákhitelt szigorúan TILOS felvenni. Nem tudhatod előre mennyire fog tetszeni a képzés valójában, nem tudhatod mennyire leszel jó benne és semmi sem garantálja, hogy állást is kapsz külföldön egyből végzés után (már ha elvégzed a képzést.) Ha bármibe hiba csúszik, akkor itthoni bérekből fizetni külföldi hitelt gyakorlatilag egyenlő egy öngyilkossággal.

Én azt szoktam mondani, hogy az alapképzést itthon érdemes letenni, aztán majd mesterre kimenni külföldre. Milliószor olcsóbb ha itthon kezded és az anyanyelveden megtanulni az alapokat sokkal de sokkal egyszerűbb és hatékonyabb. Ha szuper jegyekkel végzed el az alapképzést, akkor simán fel fognak venni külföldi mesterre, plusz mivel van diplomád, ezért szakmai munkát is végezhetsz külföldön, amiből már meg lehet élni.

Aztán persze tégy úgy ahogy neked jobb, csak tanácsokat adok. Érdemes elfogultság nélkül, tisztán pénzügyi alapon nézni a külföldi alapképzéseket. Mesterképzésnél már más a helyzet. Addigra tudod mi érdekel, van már diplomád és esetleg 1-1.5 év szakmai tapasztalatod is. Van reális alap amivel neki lehet vágni különösebb rizikó nélkül.