Mi lehet olyan lenézendő, kirekesztő dolog bennem, ami miatt lenéznek az emberek?

Iskolában is ez volt. Ha odamentem másokhoz, elhallgattak. Nem szóltak hozzám. Ballagáskor mindenki csinált képet mindenkivel, csak velem nem akart senki.

Munkahelyen is ez van. Nem szólnak hozzám, levegőnek néznek. Volt valakinek a szülinapja, hozott be tortát. Mindenki evett belőle, mindenkit megkínált a szülinapos, csak engem nem. Nem az van, hogy ki vagyok meredve egy szelet tortáért, mert tudok venni magamnak, csak ez bunkóság, hogy látják, hogy én is ott vagyok, de nem kínálnak meg. Ha kértem volna tortát, adtak volna, nem hiszem, hogy nemet mondtak volna, csak rosszul esik. Meg az is szokott bántani, hogy kérdezek valamit a munkahelyen, a válasz az, hogy nem tudom, vagy lenézően azt mondják, hogy "Honnan tudjam?". Aztán fél perc múlva jön egy másik ember, és megkérdezi szó szerint ugyanazt, amit mondtam, és érdekes módon neki mégis megmondják, nekem meg nem.

A suliban az volt a baj, hogy nagyon tapadtam. Kényszeresen akartam barátkozni, látszott, hogy feszengek egy beszélgetés közben, mindenkinek a kutyája voltam, megcsináltam mindent, csakhogy egy baráti körbe tartozhassak, ami végül egy hatalmas nagy bukta lett, mert nem fogadtak be. Most a munkahelyen távolságtartóbb vagyok, már nem nyalok senkinek, és tudom azt mondani, hogy nem. De mégse vagyok jó. Ráadásul a férfiaknak sem kellek, és még szűz vagyok szégyenszemre. Soha sem volt barátom.