Megéri elvégezni egy egyetemi szakot csúszás nélkül?

Én bőgőgörcsöt kaptam mikor úgy nézett ki csúszni fogok, annyira szégyelltem magam, hogy még egy félévet a szüleim nyakán kell élősködnöm és még mindig nem dolgozok. Pedig megengedhettük és manapság ez már "normális".

De nyilván a kérdésből is látszik, hogy más mentalitásúak vagyunk. Én végül nem csúsztam. Nekem megérte.

Mar nagyon regen vegeztem a felsooktatasban: foiskolat, kiegeszito kepzest (mostani MA-nak felel meg), PhD-t vegeztem. Semmikor nem csusztam, es a jo jegyekre hajtottam - nekem ez belso motivacio. Megerte? Szerintem igen. Egyreszt kitartasra nevelt, masreszt megbizhatosagot mutat. Es ezt kivulrol is lattak, szerettek velem dolgozni a csoporttarsaim. Es ennek eredmenyekent lett munkam, amiben egyre feljebb kapaszkodok, mar felsovezeto vagyok.

Mindig az a tipus voltam, akinek maganak kellett mindenert megkuzdenie, es ez nagyon sokat adott.

Kerdezo, en a helyedben nem bannam. Sot, az altalad leirt szamolat latva azt mondanam, hogy legy buszke magadra. Ez lehet, csak az en habitusom, de nem szeretek olyan lenni, mint a nagy atlag. Arrol nem is beszelve, hogy meg nagyon fiatal vagy, meg most is bulizhatsz, ha ehhez van kedved :)

Sok sikert!

Hát nézd, én pl. úgy csúsztam 1 évet, hogy a tanulmányaim felénél meghalt a testvérem, félév múlva pedig az anyukám. Egyedül maradtam, szar szivatós diákmunkákkal tartottam fenn magam. KB zombi üzemmódban voltam évekig, és se kapcsolatokat nem építettem, se igazi tudást nem szereztem, és a jegyeim is szarok voltak.

De az igazi tudást munka közben szerzed meg minden szakterületen. Kicsit nehéz volt elkezdeni, de sokkal jobb mint egyetemre járni, ha valaki olyan görcsölős mint te vagy én.

Sokkal nyugodtabb leszel utána, és foglalkozhatsz azzal, ami érdekel, kepezheted magad vagy mehetsz kisebb képzésekre. Ha dolgozni kezdesz, akkor pedig meglátod, hogy nem volt hiába való a tanulás és szépen fogsz haladni előre.

A munkahely sokkal jobb, mint az egyetem. Szerintem minél előbb fejezd be.

Én villamosmérnöki karon vagyok harmadéves, és tavaly éreztem magam hasonlóan. Nekem sem volt munkám, se barátaim, se barátnőm...

Aztán 3-4 hónap keresés után felvettek egy gyakornoki pozira, nemrég lett kocsim, és egyre közelebb kerülök ahhoz is, hogy végre önálló életet kezdhessek.

Párom, barátaim viszont továbbra sincsenek. Oké, van pár haverom, de velük nem olyan szoros a kapcsolat.

Elkezdtem letenni ezekről a dolgokról. Ha állandóan ezen pörgök se fog megváltozni az, hogy nem vagyok vonzó a nőknek (pedig tettem is érte, fogytam tavaly óta majdnem 25 kilót), és emberileg sem vagyok valószínűleg túl jó. A saját lelki békém érdekében a lehető legkevesebbet foglalkozom a magánnyal. Fáj persze, de ha hisztizem rajta, akkor sem lesz jobb. (Ezt nem fogják fel sokszor pl az incelek.)

Fel a fejjel!

Állást meg szerintem találsz. Még villamosmérnöki pozícióknál is a meghirdetett állások nagy része olyan, amit egy mérnökinformatikus, programozó is simán el tudna végezni. Ez egy új trend. Nekem nem megy a programozás, és nem is szeretem, úgyhogy megküzdöttem az álláskereséssel. De igazából a "zseniknek" is nehéz volt érvényesülnie a piacon. Ez ilyen.

F

Én avbk-n vegeztem ugyanott. Ugyanígy voltam a végén.

Azóta eltelt annyi év amit semmiért nem adnék, mondhatni bepótoltam a diák éveket.