Ha veszel valamit laptop, autó, drága ruha, bármi.. a te szemedben nem veszít az értékéből ha már valami baja lesz?

Az (akkor) vadiúj s9plus telefonom egy sz*r minőségű tok miatt az aluminium keretén végig lekopott, az üveghátlapba pedig végig beleégett a vízkő.

Kb. mikor először láttam, a sírás kerülgetett, hogy a felét sem éri már. Aztán belegondoltam, hogy amikor új telefont szoktam venni, kb. 3-4 évente, akkor sem adom el az előzőt, hanem megtartom tartalékba.

Tehát azon kívül, hogy én itthon látom a kopást, kb. semmi baja nincs, mert új tok van rajta, amin keresztül nem látja senki más. Illetve mivel mondtam, hogy nem szoktam eladni a használt telefonjaim, így az értékben sem szenvedek valójában veszteséget.

Amíg a működésében nincs gond, addig nekem ez ugyanaz a vadiúj telefon lesz.

Alapvetően van amikor a sírás kerülget. Főleg akkor, amikor tényleg új, jó állapotú az a valami.

Például a zsír új telefonomat szervizbe küldtem, össze karcolt kijelzővel kaptam vissza. Nyilván nem örültem neki, de hosszas huzaona után sem cserélték ki.

Amikor azt látom, hogy parkolás után a kocsimra rá van nyitva, az is elrontja a kedvem.

Aztán úgy ja, amikor már kopik, akkor valahogy agyre kevésbé érdekli az embert. Vigyázok rá továbbra is, de letudom, hogy jobb már nem lesz.

Nyilván olyan szempontból is elgondolkodtat, hogy rohadt sokáig spórolok valamire, megdolgozok érte, és rajtam kívül álló okokból veszít azonnal az értékéből. Mert nyilván veszít ígyis úgyis de azért csak nem mindegy mennyit.

Én használom a tárgyaimat nem nézegetem, nem babusgatom.

Az se nagyon érdekel, ahogy a kocsim lökhárítója kinéz.

A fele én voltam, a mások felé mások, de eszembe sincs újrafényezni.