Amatőr írók, ti miért írtok?

Csak ezzel tudom kiadni a bennem levő érzéseket. Másoknak nem merem kifejezni magam, elfojtani már nem tudom őket. Még a sport sem segít, pedig az sokaknak használ ebben.

Nagyon aktív a fantáziám. Inkább élek a fejemben, mint a való életben. Sok karakter, világ, cselekmény kel életre a képzeletemben, amik mások tetszését talán nem nyernék el, de szerintem kár lenne veszni hagyni őket.

Magamnak írok olyan 13 éves korom óta, kedvtelésből. Szeretek sztorikat gyártani, írni meg történeteket olvasni.

Sokszor van olyan, hogy olvasok egy könyvet, és bár az alap koncepció tetszik, a kivitelezés nem, vagy ezt-azt lehetett volna jobban is csinálni. Nem is véletlen, hogy eleinte fanfictiont írtam nagyon sokat.

Saját történeteim is vannak, bár szerintem egyik sem olyan, hogy azt publikálni kéne, én amúgy őszintén tök jól elvagyok hobbi írói szinten, de majd ha úgy érzem, hogy valami tényleg jól sikerül vagy elfog a vágy, hogy könyv legyen belőle és azt mások is elolvassák, majd kiadatom, de nem érzem magamon ezt a nyomást egyáltalán.

Korábban próbáltam történeteket írni, de nem tudtam semmiféle cselekmény köré építeni a mondandómat.

Így hát lemondtam erről a számomra nagyon kedves foglalatosságról. (Pedig több évtizeden át kedvenc időtöltéseim közé tartozott.)

Azért írok, mert ez az egyik hobbim, ezt szeretem, ehhez úgy érzem értek is. Sajnos egyre kevesebb időm van rá, de ha van ihlet, van idő, akkor csinálom ezerrel. Olvasóim nincsenek, nem teszem közé őket sehol. Legtöbbször nem csak úgy írkálok, hogy valamit szeretnék kiírni magamból, hanem van normális történet, stb. Még van hova fejlődni, közel 10 éve csinálom.

Igen, szeretnék idővel majd kilépni az amatőrségből, és kiadni valami munkámat hivatalosan. Rengeteg tervem van még, csak időm nincs mindent egyszerre megvalósítani, van olyan terv, ami évek óta áll, mert rengeteg idő kéne hozzá. Rengeteg félbehagyott munkám is van.

Én azért írok, hogy elmeneküljek a valóvilág elöl, ha csak egy kis időre is, és segít megszabadulni a fejemben kavargó többszáz gondolattól.

Meg aztán ki ne akarna elmenekülni egy olyan világba ahol mindent ő irányít, van varázslat, és csoda, és a főhős mindig reményt ad, mégis küzd hasonló problémákkal mint mindenki.

Nem publikálom az írásaimat, nem is nagyon mutatom meg senkinek. De szívesen megmutatnám néha az embereknek a világot ami csak a fejemben létezik.

Nekem egyenlőre tökéletesen megfelel az amatőr szint mivel csak magamnak írok, de nyilván szeretnék fejlődni, és próbálok is.

Kb születésem óra egy másik, képzeletbeli világban élek. Szóval a fejemben lévő fantasy világot kb azóta dolgozom ki, hogy tudtam összeteten gondolkozni. Megírni olyan 8 évesen kezdtem