Hogyan reagálnál, ha valaki közölné veled és a többiekkel egy vacsora legvégén, hogy rákos?

Milyen valaki? Ki? Kik a többiek?

Megköszönném, hogy elmondta. És hogy bízhat bennem. Biztosítanám róla, hogy ha valamiben tudok neki segíteni, számíthat rám. Megkérdezném tőle, hogy mire van szüksége.

Leírom, mit volt szerencsém hallgatni a másik oldalról, amit én inkább nem csinálnék.

Mellőzném a látványos sajnálkozást, bármilyen vallásos megnyilvánulást (imádkozom érted és társai), a "személyes tapasztalatok" megosztását (a nagyanyám unokatestvére is rákos volt és felépült/meghalt stb. egyáltalán nem helyénvaló ilyenkor, bármennyire is témába vág). Kerülném az ilyen zsigerből jövő kifakadásokat, hogy "én biztosan nem tudnám ezt csinálni", vagy hogy mekkora "harcos/inspiráció" az illető, egyáltalán nem biztatóak vagy elismerőek, hiszen senki nem magának választja ezt.