Szoktad úgy érezni, hogy semmi sem hoz lázba, csak létezel?

28 éves vagyok, már legalább 5 éve tart ez az állapot kisebb szünetekkel.

A munkám elvegzem tiszzesseggel, vezetem a háztartást, hozom a kötelezőt, de azt érzem, hogy csak telik az életem, és nem tudom mikor jön a jó része.

Sokat szorongok, es kevés olyan dolgot csinálok ami boldoggá tesz. Ami azt illeti, azt se nagyon tudom már, hogy mi okoz örömet.

Párkapcsolatban élek, a barátomnak nem nagyon tetszik ez, hogy ilyen vagyok, hiányolja azt az embert, akibe beleszeretett. Amikor éppen "fent" vagyok, akkor jobb a hozzáállása, egyébként nem tolerálja ezt, azt hiszi, hogy csak akaratgyenge vagyok.

Bár ami azt illeti, az "átlagnál" több erőfeszítést teszek a hétköznapok során, csak nincs akkora látszatja.

A barátaimmal is ritkán találkozom, nem akarom őket lehúzni. Nem tudok jelen lenni, es túl pozitív sem tudok lenni, panaszkodni meg nem akarok. Nyilván ha szükség van ram, az mindent felülír, de általánossagban véve jobb nekem a háttérben, nem szeretek magamról mesélni.

Nem vagyok az a tipikus introvertált, de nyilván vannak onbizalmi problemaim, viszont ezek nem olyan mély komplexusok, hogy ne merjek kapcsolatot teremteni. Egyszerűen csak ures vagyok, kedvtelen, es nem akarok teher lenni senkinek.

Valaki tapasztalt már ilyet?

/önfejlesztő könyvek, agykontroll, családallitas, theta healing, és tarsait, bár erdekes dolgok, kérlek ne keverjétek most ide. Köszönöm! :) /