Hogyan tudnám elengedni a régmúlt sértéseit, igazságtalanságait, lenézéseit?

Apróságokról van szó, olyan helyzetekről, mikor félreértettek és emiatt elítéltek, mikor minősítettek, beszóltak nekem, igazságtalanul viselkedtek velem.

Nem minden ilyen eset ragad meg, de van egy-egy, ami azóta is eszembe jut és irritál. Bánt, hogy nem tudom már megmagyarázni magam, nem tudok már utólag hozzátenni a dologhoz, nem tudom elsimítani ezeket a tüskéket.

Például:

Volt egy munkatársam, aki folyamatosan azzal terrorizált, hogy véletlenszerűen elkezdte számonkérni rajtam a munkám és mikor nem akartam neki megmutatni vagy más ütemben haladtam, ezért nem csináltam meg az adott feladatot, azzal fenyegetőzött, hogy kész, elég volt, ezt így, ahogy van, viszi a főnök elé és ott majd játszadozhatok (nem tartoztam felé elszámolással egyébként). Mivel azon a hétfőn egyeztettem időpontot a főnökömmel, hogy leadjam a felmondásom, nem akartam balhét és azt, hogy úgy tűnjön, emiatt mondok fel, szóval mindenhogy kellemetlen volt és ez bennem maradt. Főleg hogy mikor már felmondtam, ment a lefety, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen szépen dolgozom. De bánt, hogy nem tudtam utólag megmondani annak a féregnek a magamét vagy kifejteni a főnökömnek, hogy miért mondok fel (nem kérdezte).

De volt olyan is, hogy abbahagytam az egyetemet (magánéleti gondok miatt) és máshol kezdtem újra a szakot egy évvel később. És bármit elértem, folyamatosan azzal bántottak a régi barátok és volt évfolyamtársak, hogy egy sokkal gyengébb egyetemen könnyen teljesítek jól, könnyen diplomázok ötösre, de a másikhoz kevés voltam. Meg majd ha ők kibuknak onnan, jönnek oda, ahova én járok. Meg hogy így zs kategóriás szakember leszek csak, akik meg ott végeztek, elhappolják előlem az állásokat. Azóta beigazolódott, hogy ez nincs így, meg az egész már rég lezárult, de néha annyira irritál ez is. Hogy nem tudtam igazolni a magam igazát és mindig abban a skatulyában maradtam, amibe raktak. És igazából ez bosszant az előző példában is.

És van még nagyon sok hasonló apróság magánéletből, karrierből, mindenféle területről. Nem akarok ezekre gondolni, mert már mindegy az egész és nem akarom magam ezzel hergelni, de mindig eszembe jut. És néha megkérdőjelezem magam, hogy tényleg igazuk volt, mindazok ellenére is, ami azóta történt velem? Tényleg én voltam a rossz vajon? Van valami abban, amivel vádoltak? És bár van önbizalmam, ilyenkor kicsit meginogok és bizonyítani akarok, de nem tudok, mert ez már a múlt és az eszemmel tudom, hogy szóra sem érdemes... Mit tehetnék?