Miért mennek olyan nyugdíjasok is dolgozni, akik jó nyugdíjat kapnak?

Mert szuletett rabszolgák

sokaknak a munka nem csak "kötelező rossz", szereti csinálni amit csinál, vagy otthon unatkozna, rosszabb esetben a párja mellett börtönben érezné magát

Anyukám például tavaly ment nyugdíjba és kb. ugyanannyi a nyugdíja mint a fizetése, de mostanra már nagyon várja, hogy visszamehessen dolgozni. Egyrészt szerette a munkáját, szerette azt a közeget, a munkatársait stb., tehát ő nem kényszerként élte meg azt, hogy dolgoznia kellett. Másrészt pedig hosszú távon inkább unja az otthonlétet, mintsem élvezné azt. Jól esett neki a pihenés, hogy volt ideje olyan dolgokra amire korábban nem stb., de hiányzik neki, hogy emberek között legyen, hogy dolgozzon, hogy hasznosnak érezze magát, hogy történjen valami körülötte stb. A családban rajta kívül mindenki más dolgozik/tanul, a barátai is dolgoznak még mind, tehát gyakorlatilag egyedül volt otthon szinte minden nap és nem volt kivel beszélgetnie, találkoznia, programokat szerveznie. Ráadásul ez az időszak most pont egybeesett a coviddal is, mikor minden be volt zárva, kijárási korlátozás volt érvényben. Még bőven fiatalos, aktív, munkára képes és szeret is dolgozni, akkor miért ne tenné, ha még pénzt is kap érte.

A nagyapám 73 éves. Még mindig dolgozik óraadóként egy vidéki felsőoktatási intézményben. Hobbiból tanít. Azt mondja, hogy unatkozna otthon és szellemileg teljesen leépülne, ha főállású nyugdíjas lenne.

Amit írtak + sok pénznél jobb a több.

Sokakat a munka éltet. Az akítv élet tartja őket szellemileg is fizikilag is fitten. Nem mindenki keseredik meg és zsigerelődik ki öregkorára teljesen

Mert unatkoznának otthon egyedül. Persze időnként el lehet menni kirándulni meg egyéb programokra, de az csak évi néhány alkalom, az év további 350 napján meg csak otthon ülnének és néznék a tévét. Főleg akkor ha nincs velük egykorú, már nyugdíjas barátjuk, csak fiatalabb, dolgozó barátaik, akkor nem is tudnának kivel programot szervezni, hiszen ők nem érnének rá. Még a programokra is egyedül lennének, nem nagyon beszélgetnének senkivel. Ezért jár egy csomó idős ember a piacra meg az orvoshoz is sokszor ok nélkül, hogy legalább legyen kihez szólni nap közben, mert magányosak. Erre is megoldás a munka.

En ket honap mulva nyugdijas leszek, viszont tavaly megtapasztaltam,hogy mi var ram,ha nem lesz semmi elfoglaltsagom.A jarvany elso hullamaban het es fel honapig voltam otthon kenyszerszabadsagon.Ez ido alatt hetente egyszer elmentem bevasarolni,valamint reggelente 40-50 perc tempos gyaloglast csinaltam.Az elso ket harom het remek volt.Nagytakaritas,lomtalanitas,stb.Aztan elfogyott a hazimunka,egyedul elek,nem kellett minden nap fozni sem,kezdtem ellustulni.Mar nem jartam le mozogni sem,egesz nap a szamitogep elott ultem,filmeztem,olvastam.Minden olyan tevekenyseg,ami addig oromet okozott,mar nem motivalt.A hetedik honapra tiszta depresszios voltam.Senki es semmi nem erdekelt.Most persze fogadkozom,hogy ez nem tortenhet meg ujra, es ha nyugdijas leszek,majd vallalok munkat,de nagyon felek, hogy megint leepulok mind fizikalisan mind mentalisan.