Azt érzem, hogy nem vagyok olyan értékes ember, mint mások pedig nincs okom rá. Mit csináljak?

Szerintem vagy olyan értékes, mint mások. Ha szerencséd van, picit még ki is emelkedsz, emelkedhetsz az átlagból. Ne érezd magad kevesebbnek, főleg ha nincs is okod rá. :) Gondolkodj el azon, hogy mi tudna egy picit erősíteni az önbizalmadon, építeni az önbecsüléseden. Még fiatal vagy, szóval bőven van hová fejlődni! Ha évek óta motoszkál benned ez a gondolat, akkor talán ideje lenne kijelölnöd egy napot, amikor tejesen mást fogsz csinálni, teljesen máshogy fogsz viselkedni, mint az év többi napján. Ezt akár minden évben is elismételheted. :) Hagyd abba az emberek idealizálását. Ellenben kezd el beszélgetni velük, és ismerd meg őket kik is valójában. Talán még valami közös, valami jó is kisülhet belőle. ;) Egyes emberekről előfordulhat hogy kiderül, hogy valamiben ügyesebbek, gyorsabbak, vagy csak tehetségesebbek, szorgalmasak nálad. De ez ne szegje kedvedet. Biztos neked is megvannak a saját adottságaid. Talán már azt is tudod, mik azok. Ha meg még ez előtted is rejtély, akkor ne felejtsd el bontogatni a szárnyaid, és néha próbálj ki új dolgokat, hátha megmutatkozik, miben vagy kiemelkedő. Szerintem vagy olyan jó, mint mindenki más. :) Velem pl most egy szinten állsz. Te is az oldal olvasod, én is az oldalt olvasom. Egyenlő. :)

Ezt az életed végén visszatekindősdit tök könnyen elkerülheted. Na jól figyelj, én most felhívom rá a figyelmed, hogy eddig is értékes voltál, és ha tartod a tendenciát, most is az vagy, és a jövőben is igyekezz az lenni. :) Nah, most hogy ezt már mind ketten is tudjuk, meg az idetévedő olvasók is, mist már tekinthetsz akár előre is, vagy felfelé, vagy bármerre is amerre csak szeretnél. De a tökrökkel azért még óvatosan. Lehet, hogy egy tök értékes ebmer fog visszabámulni rád, akiről eddig nem is tudtál. Fura dolgok ezek a tükrök. Nem is mindig azt mutatják, mint aki valójában vagy. :D

Én a helyedben beújítanék néhány divatos rohát, amiben szépnek érezném magam, elmennék egy fodrászhoz, egy újhoz, és megkérném, hogy vágjon egy olyan feizurát nekem, amilyet csak el tud képzeloni, hogy jól állna nekem, és illene hozzám. Ezenkívül szereznék pár új barátot, pl egy sportrendezvényen, vagy egy könyvtárban, vagy csak a mozi előtt a sorban, a pattogatott kukoricára várva. Vagy csak itt is el kezdhetsz emberekkel beszélgeni. Sokan vannak akik nyitottak lennének rá(d). Nem ártana néha új helyeket is kipróbálni, elmenni valahová csak úgy random. Ha te is ilyan eltévedős vagy mint én, telefon legyen nálad. De fontos! Csak akkor kezd el használni, amikor hazafelé mész. Ne hogy úgy járj, mint én, hogy odafelé nem tévedtem el, de hazafelé már nem találnék, mert lemerült az aksija. (Ki kéne cseréltetnem.) Te gondolnád, hogy az oda, és a vissza út, nem pont ugyan úgy néz ki? :D

Remélem segítettem.

29/F

Több ponton hibás az elgondolásod.

Nincs konkrét mérőszám közted és mások között, ami összehasonlítható, így ebben a formában nem is értelmezhető az érték.

A szebb/jobb/ügyesebb/okosabb gyakran szubjektív, eleve nem ismered a másik kvalitásait, nem vonhatsz le következtetéseket.

Ilyen elgondolás mentén mindig lesz egy szebb/jobb/ügyesebb/okosabb, tehát magadat kergeted ebben a végtelen és véges körben, ahol mindig visszajutsz az alapfeltevésedhez.

Nyilván meg kell felelni követelményeknek az életben, de ne a másik legyen a viszonyítási alap, mert hamis képet ad. Például az osztályban mindenki 2-esre írta a matek dolgozatot, a tiéd lett egyedül 3-as. Elégedett lehetsz? Nézőpont kérdése. Az elvárásoknak vagy az osztálytársaidnak kell megfelelned? Választhatod az utóbbit, szinte mindig az életben, aztán idővel eljutsz oda amit már felismertél: nem fogod megtudni, hogy mire lettél volna képes.