Kinek hogyan alakult 2022. március első két hete?

Na már vártam a kérdést :)

Borzasztóan sajnos. Egyre rosszabbakat tudok írni ezen kérdések alá.

Munkahelyen egyre katasztrófálisabb a helyzet, viták, fenyegetések, túlórák, több műszakozás.

Minden, tegyél többet és többet és többet, aztán a fizetés egyáltalán nem nő.

Végre sikerült tavaly kiküzdenem egész jó pozíciókat, hát ennek ennyi volt.

Na és neked kérdező?

#12

Köszönöm. Hát sajnos nyelvi nehézségek miatt nem hiszem, hogy tudni fogok váltani, mert külföldről van szó.

Örülök, hajrá.

Én már sajnos megint elértem oda, hogy bízni sem tudok igazán szebb jövőben, pedig az utóbbi időben igencsak motiváltan és erősen hittem. De ez is csak a 100 ezredik kudarc anélkül, hogy igazán lett volna ellensúly, és lett volna siker is. Az szinte sosincs, de a kudarc... Na az mindig minden sarkon vár.

Jól is, rosszul is.

Kezdtem szépen lassan visszavezetni a sportot a COVID után, pont az általad megadott időszak végére jutottam el a futásig. Már nagyon hiányzott az intenzívebb sport!

Az új munkahelyemen kaptam végre önálló, önállóbb feladatokat, amikben voltak sikerélményeim is.

Március első felében még nem durvult be a szorgalmi időszak az egyetemen.

Ellenben egyre jobban aggaszt, hogy nem sok esélyem van egy illető férfinél.

Az egészségem miatt is aggódom.

A háború miatt is félek. Esetleges világháború miatt is félek, ha az nem is lesz, akkor a hatalmas gazdasági világválság miatt. Még próbaidős vagyok ráadásul.

Az sem tetszik, hogy a világ komolyan veszi az omikron variánst illetve drukkolok, hogy erősebb variáns már ne jöjjön.

15

29 vagyok. :)

Ezek a betegségek nem fognak javulni vagy max gyógyszerre, de van, amit műteni kell pár éven belül (és pont a szív...)

Végeztem már egy egyetemet érettségi után, de büfészak volt, arról átképeztem magam.

Én is vártam már a kérdést :)

Elég sok megpróbáltatással kellett szembenéznem az utóbbi időben, de úgy érzem, hogy legtöbbjüket teljesen jól kezeltem, illetve oldottam meg. Az elmúlt hónapokban rengeteget dolgoztam magamon, és ez most fizetődött ki igazán: még a legnagyobb stresszben is sikerült minimálisan izgulnom (előtte sokkal durvább volt), jól teljesítenem, és az említett megpróbáltatásokra is inkább fejlődési ugródeszkaként tekintettem, mintsem egy, a hátamon lévő púpként. Bár kevés energiám volt mostanság, szerencsére ez nem nyomta rá a kedvemre a bélyeget, legalább is nem teljesen, szóval ez is egy pozitívumként ér fel.

Ami pedig a negatívabb részt illeti.. Sosem volt még párkapcsolatom, sőt, még hivatalos randim sem (gimi végéig amúgy igényem sem volt rá), és hiába nem ezért mentem egyetemre, kicsit azért reménykedtem abban, hogy legalább itt megismerkedek valakivel, de eddig ez még nem jött össze. Hétvégétől eltekintve végig (korombeli) emberek közt vagyok, de amikor nem.. kicsit arcon tud csapni a magány. Meg az sem segít sokat, hogy szinte minden héten megkapom a kérdést, hogy "na, és mi van a fiúkkal?".

De nem baj, mert ettől még nem dől össze a világ:) Addig is próbálok a pozitív(abb) dolgokra koncentrálni, és önmagam fejleszteni.