Innen hogyan tovább?

Már négyszer megpróbáltam az elmúlt évben leírni a gondolataimat, hátha most nem törlöm ki az egészet.

Nem is tudom hol kezdjem, megpróbálok mindent leírni ami számíthat. 16F vagyok és ennyire még nem voltam mélyen az életemben. Tisztában vagyok vele, hogy valami nincs rendben a fejemben, pszchiológusnál még nem jártam.

14 éves koromig nem volt problémám az élettel. Megvoltam a saját kis világomban, bár már akkor is eltaszítottam magamtól minden barátomat, a legjobb barátomat is sikerült kizárnom az életmből. Mindig azon voltam tudat alatt, hogy ne legyen senki akihez kötődöm. Ezzel nem azt mondom hogy nincsenek barátaim, hanem, hogy senkihez nem kötnek érzelmek. Bármelyikőjüket könnyek nélkül eltudnám engedni az életemből és ez engem nem is zavar, nem szeretném, hogy valaki hozzám kötődne vagy fordítva.

A nap nagyrészében eltudom rejteni a depressziómat, néha már azon gondolkozom, hogy tényleg lehet-e valami bajom, ha iskolában képes vagyok boldog lenni?

Közben ezt az állandó ürrességet érzem, hogy semmit sem azért csinálok mert szeretném, hanem mert muszály, mert ez a feladatom. Mintha egy robot lennék érzelmek nélkül. Nem vágyok a dicséretre, az elismerésre, beszélgetésekre, figyelemre.

Abszolút senkiben nem bízom. Még a sajàt gondolataimban sem. Egész nap, bàrhol vagyok úgy érzem, hogy mindenki belelát a fejembe. Állandó félelmben, hogy éppen mire gondolok. És az a baj hogy sokat gondolok furcsa, ijesztő, perverz dolgokra amiket próbálok elhesegetni a fejemből.

Nagyon zárkódzott vagyok. Nem is szeretnék megnyílni, de már túl régóta gyűlnek bennem a gondolatok.

Abszolót semennyi önbizalmam nincsen. Túlsúlyos voltam 15 éves koromig, gondoltam ha végre sikerül lefogynom akkor ez az egész jobb lesz. Nem lett.

A legrosszabb pedig, hogy van egy fantáziavilágom ami már túl erősen irányít. Nemtudok anélkül elaludni, hogy órákat "töltenék" ebben a világomban. Már amikor közösségben vagyok akkor sem azokon gondolkozom ami éppen tórténik, hanem teljesen máshol jár a fejem. És egyre sötétebb dolgokon.

Röviden: rohadtul egyedül vagyok, és vágyok az egyedüllétre. Viszont ha nem tudok változtatni ezen gyorsan, nincs erőm élni