Ha egy idegen civilizáció megtámadná a földet az emberiség képes lenne összefogni a földi élet védelmében?

Eleve azért támadnanak meg, mert mi támadunk rájuk kérdés nélkül az övékéhez képest kis szakóca szintjén levő technológiánkkal.

(Video van arrol hogy amikor behatolást észleltek a föld légterébe Amerika azonnal lőtte a rakétát, az objektum kikerülte és elhúzott)

"Video van arrol hogy amikor behatolást észleltek a föld légterébe Amerika azonnal lőtte a rakétát, az objektum kikerülte és elhúzott"

Igen, csak ez egy NAGY mese babbal. ^_^

Félek attól, hogy az emberiség nem lenne képes összefogni, mert mindenki keresné a maga hasznát az ügyből. A politikai érdekek, az alamusziskodás nagyon menne...

Az ember a történelem folyamán már párszor bebizonyította, hogy mennyire buta és képtelen tanulni a saját hibáiból... hiába van Facebook, okosteló, 800000 csatorna a tévékben, ilyen, meg olyan CSR törekvések... ezek nem fognak akkor semmit számítani...

Amikor meg már rádöbbennének az emberek, hogy mi a szitu, max arra lenne mód, hogy minimalizálják a károkat, mert a gyarlóság mindig erősebb, mint az ész...

Nem az összefogáson múlna.

De ha megnézed a világot akkor rengetegszer van példa értékű emberi összefogás.Adományozás, menekültek segítése, árvizeknél, beteg gyerekekért, bajba jutott családokért akiknek mondjuk leégett az otthonuk.De ha külföldre megyünk, akkor vegyük példának a Katrina hurrikánt...Amerika történelmének egyik legnagyobb katasztrófája.És példa értékű volt az emberek viselkedése és hozzáállása...egy részének.Sajnos egy része viszont próbálta kihasználni a felfordulást, és hogy nem 100%-osan működnek a törvények.Lopott, fosztogatott.

Valószínű egy idegen támadás során is ez lenne jellemző.Az emberiség egy része összefogna,és próbálná a jó ügyet támogatni.Egy másik része viszont nem lenne képes beállni a sorba.

Szerintem naiv dolog ebben hinni. Már most is van milliónyi ellenség aki ellen összefoghatnánk, de mégsem érzik szükségét az emberek.....

Elnyomás és erőszak már most is létezik, sőt, olyan szintű nyomor is amihez képest egy gagyi ufótámadás semmi, de mégsincs társadalmi szintű összefogás.

Csak tovább klikkelődnének az emberek, azon menne a diskurzus hogy ki érdemli meg hogy feláldozzák őket, lennének olyanok is akikre menne a felesleges irigykedés, sokan kihasználnák az alkalmat hogy végre kiélhessék az anarchista vágyaikat, a többség pedig úgy lenne vele, hogy "hát én ugyse tudok semmit tenni, szóval nem is teszek semmit".

Ez a realisztikus helyzet minden nagyobb katasztrófakor azokkal, akik az áldozatául esnek (háború/természeti katasztrófa). Mindenki magával foglalkozik, és jópáran azt lesik hogy hogy húzhatnának hasznot másokból.

Az, hogy néha 1-1 ügyre adakoznak az emberek, nem jelent semmit az összképhez képest. Összefogás meg adakozás szinte kizárólag csak akkor van, ha a média képes felkelteni az emberekben az empátiát.

Xy naponta elmehet egy vak, fél lábú koldus mellett, és csak annyit fog gondolni róla hogy el kéne már takarítani az ilyeneket az utcáról mert nem állapot hogy folyton kerülgetni kell őket. De amikor országos hírverés van abból hogy egy hányadtatott sorsú szegény vak fiatalnak megy a gyűjtés, hogy jobb élete lehessen, akkor könnyes szemmel nyúl ugyanez az illető a telefonjáért, hogy pénzzel támogassa, és meg van győződve róla hogy ő egy meleg szívű, empatikus ember.

Ugyanez van minden válsággal.

Ha van körülötte empátiát ébresztő sztori, áldozat interjúvoltatás, drámai felvételek,meg minden ilyen cirkusz, akkor az emberek hajlandóak segíteni. Ha viszont csak egy mondatban számolnak be róla, akkor mindenki szarik rá.

Ezért nem érdemes elájulni az emberi összetartástól.

Ha meg az ember maga van a szarban, akkor még ennyire sem segítőkész; akkor tényleg csak az van, hogy "csak nekem ne legyen bajom".

Szerintem az agyunk még nem szokott hozzá a modern Nagy Világhoz, és a többmilliárd ember létéhez, így nem ösztönös számunkra ilyen mindent átfogó összefogás.

Többszázezer évig apró közösségekben éltünk, nem volt tudomásunk más emberekről, hanem akiket ismertünk, az volt az egész világunk. Ha valami veszély volt, akkor a családoddal és ismerőseiddel együtt néztél szembe vele, ha meg támogatni kellett volakit, akkor azt szintén ismerted, kötődtél hozzá.

Ez ösztönös nekünk, nem pedig az, hogy a legnagyobb veszélyekben vadidegenek megsegítésére gondoljunk, vagy egyáltalán bízzunk bennük.

Persze kivétel van, nem is kevés, de a csordamentalitást nem fogják felülírni.

20:33

Maximálisan egyetértek...

Aki kételkedik a válaszadó szavaiban, az nézze meg a Titanic áldozatainak megoszlását...