Az ember azt látja a világból, amit a szívében hordoz. Ez az idézet mennyire igaz a valóságban?

Nem úgy mondanám, hogy a szívében, hanem inkább a fejében, magában hordoz.

Sokszor pillanatnyi hatások alapján is rossznak látom a világot, máskor meg semmi nem tudna kizökkenteni.

Összességében igaznak tartom; evolúciósan jók vagyunk a sémák felismerésében, szóval azt látod meg a világban, ami sokszor történt veled, vagy ami nagy hatással van rád.

Ha sok bunkóval találkoztál, és sok negatív élményed volt az emberekkel, akkor hajlamosabb vagy felfigyelni mások hibáira, meglátni bennük a lehetőséget a rosszra, mint ha már gyerekkorodtól fogva elfogadó környezeted lett volna.

Ha kiskorodban a széltől is óvtak, és a kicsit is rizikósabb dolgoktól is szigorúan eltiltottak, akkor felnőttként is az marad meg benned, hogy minden kockázat (még az is, ami segíthet a fejlődésedben) rossz, és csak azt látod, hogy hogy bukhatsz el.

Sőt, ha van valamilyen komplexusod - pl nagy orrod van, akkor automatikusan észreveszed hogy másoknak milyen az orra, jobban, mint a többi ember.

De ha mondjuk nagyon szeretsz valamit, és találkozol egy olyan emberrel aki szintén szereti ezt a dolgot, akkor rögtön jó benyomásod lesz róla, és pozitív fényben látod az illetőt.

A világot szubjektíven látjuk, a véleményünk sok esetben attól függ, hogy milyen életünk volt.