Drogos történet közvetlen környezetből?

Az utcankban, ahol ossz-vissz kb. 25-30 csalad lakik, 3 srac is meggagyult a gyogyszer+alkohol kombotol. Most olyan 34-38 evesek lehetnek. Tudom, nem heroin, de szerintem ez mar teljesen mindegy. Igazabol minden, ami az agyat pusztitja, durva dolog.

Hogy hogyan indult ez naluk, nem tudom pontosan, mert szemely szerint nem jarkaltam el veluk bulizni/inni, szinte csak latasbol ismerem oket. Valamire kaptak antidepresszanst, es valamiert raittak nem egyszer, nem ketszer. Bar gyanitom, hogy itt a tarsasag is belevihette oket "Mi bajod lehet, ha raiszol?" cimszoval.

Magyarországon nem nagyon foglakoznak az ADHDvel, izgága a gyerek, meg eleven.

Mondjuk az sem jó, ami az Usában megy, hogy az ADHDsok látják el a suliban a tanulokat amfetaminnal..

Hát igazából ez pl az én esetemben egy hosszabb történet. Mondjuk van aki egyből a heroinnal kezdni (de ez ritkább).

Most mondhatnám hogy vertek az iskolában, vagy hogy nem volt sikerem a lányoknál stb, de én inkább úgy fogalmazok hogy a személyiségem gyerekkorom óta kicsit "más" volt. Tömören úgy mondanám ilyen tutyi-mutyi, és főleg a "problémákat elkerülő" személyiségű vagyok, akinek úgy kb sosem voltak komolyabb céljai. Mivel kicsit más voltam, ezért kevés "normális" emberi kapcsolatot is alakítottam ki. Afféle magányos farkas lettem idővel. Gyerekkoromban leginkább videó játékokba menekültem, mert az életem számos területén egyre több-több probléma jött elő. Tanulni is utáltam és végül sima szakmunkásom lett csak (amit utáltam). Aztán rájöttem kb hogy miről szól ez az élet. Dolgozni, szenvedni a gyárakban éjjel-nappal, és egy mókuskerékben futni úgy hogy az ember soha nem jut 1-ről a 2-re. Erre jött rá a drog amitől aztán az első években igazán jól éreztem magam. Végre felszabadultam (boldog voltam) és elhatároztam hogy ezeket a különböző "érzéseket" fogom kutatni (akármilyen károsak is) mivel kb a beállás lett az életem új célja. Sok-sok idő és megszámlálhatatlan szer után átléptem egy határon (mert már minden kevés volt) és rátértem az intravénás szerhasználatra. Onnantól minden port úgy lőttem már, és hónapokon belül elveszettem a munkámat (azóta se tudok tartósan dolgozni). Szüleim kidobtak itthonról, és csöves lettem. Több alkalommal majdnem a túladagolás, több alkalommal a hajléktalan életmód miatt majdnem meghaltam. De valahogy mindig túlélem. Igazából amikor már újraélesztgetik az embert meg ilyesmi, akkor már lehet tudni ebbe a történetbe bármikor bele lehet halni. Aztán így több mint 15 év drogozás után mondom már minden mindegy (úgyis kb bármelyik nap meghalhatok) hát kipróbálom az utolsó szert amit még nem, a heroint. Maga a hatása nekem eléggé bejött, de ehhez csak Pesten lehetett hozzájutni és árba kb mint a kokain 15-20 ezer körül volt grammja. Na most én ha csövezek is inkább egyedül elbújok helyeken, ha lehet nem bűnözök. Így viszont nem tudtam előteremteni rá a pénzt hosszabb ideig, szóval pár használat után leálltam. Azóta szüleim is megöregedtek, és hazaengedtek. Így most itt elzárkóztam a világ elől és alig használok valamit...

Ha lenne 20 ezrem egyből kokain vagy heroint vennék, hiszen ez a két szer a világ legtisztább boldogságát adja. Viszont ezek az érzések olyan jók (és felejthetetlenek) hogy aki kipróbálja az jó eséllyel függő lesz. Én már akkor is függő voltam mikor pl csak füvet vagy alkoholt használtam. Nekem egyszerűen ilyen a működésem.

Nehéznek és értelmetlennek tartom ezt az életet (vagyis pontosabban ezt a társadalmat). Nincs kedvem dolgozni azért hogy egyek, meg melegbe aludjak és kb semmi jó ne történjen velem. Ezért én nem akarok megöregedni, hogy aztán tovább szenvedjek. A Magyar fizetésekből évtizedekig kéne dolgoznom, mire bármit is elérnék. Így viszont bármikor az utcára kerülhetek, de élhetek felelőtlenül. Szóval ezt folytatom. Amikor csak tudom (mert alkalmi munkákból véletlen pénzem lesz) újra-újra belövöm magam valami olcsó dizájner droggal, és akkor pár órára jól érzem magam (eltűnnek a problémák). Nyilván pl a heroin lenne a legjobb, de erre nekem most nincs pénzem, és messze kéne utazni hogy hozzájussak. Viszont én sehová nem tudok utazni (még anyagért se) mert amint lesz akár egy ezresem átsétálok a falu másik végébe és veszek olcsó pl kristályt. Itt tartok most. Hogy ez az én hibám lenne? A világ hibája? Szerintem leginkább a jelenlegi társadalom hibája, amiben én nem találtam meg a helyem.

Amúgy akiket ismerek és kipróbálták a heroint vagy azért próbálták mint én ( már minden mindegy alapon) vagy azért mert kíváncsiak voltak. Van aki először beszív aztán azt mondja hogy húúú ez nagyon jó. Ezután kíváncsi lesz és kipróbálja mondjuk a ketamint (vagy mittudomén) és rájön hogy van egy másik szint. Aztán mikor sok-sok használat után megszokott lesz, hát újat kerek.

Van hogy az embernek már az elején problémái voltak, amik elől menekült. A drogozás miatt pedig újabb-újabb és újabb probléma halmazok jönnek. Ezek elől újra menekülni kell egyre erősebb szerekre váltva. A létra legfelső fokán pedig ott van a heroin. Azzal lehet legjobban elmenekülni a valóság elől..

Amúgy meg kérdező ezt a dok. filmet ajánlom (sokminden világos lehet)

[link]